Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
2. szám - Szlovák Iván: Szeged város árvédelmi helyzete és a várható árvíz
260 A mostani körtöltés nem a bizottság által javasolt helyen épült, mert az elsősorban egy szűkebb, kimondottan a beépített területet övező töltés megépítését ajánlotta, hogy azonban a Szeged felépítésére kirendelt kormánybiztosság miért tért el a bizottsági tervtől, annak magyarázatára nem térek ki. A körtöltéssel való védekezés különben már teljesen idejét multa, az árvédelem mostani fejlett volta mellett azt már nem is építenék meg. Nem célom neves külföldi szakértők évtizedekkel ezelőtt elhangzott véleményét bírálni, illetőleg annak esetleges hibáira reámutatni, mert nagyon könnyű 58 év multán kritikát gyakorolni és állást foglalni olyan kérdésben, amelyet az idő azóta igazolt vagy nem igazolt. De hogy erről megemlékeztem, az azért történt, mert szerintem Szeged mai árvédelmi helyzetét a multakban történtek ismerete és az azokból levont tanulságok felhasználása nélkül helyesen megállapítani nem lehet. Mielőtt a Tiszán várható legmagasabb árvíz kérdésének ismertetésére rátérnék, szükségesnek tartom a feltöltés ügyének további sorsáról is említést tenni, mert ez a múltban az árvédelem egyik fontos tényezője volt. A bizottság javaslatával egyidőben ugyanis Lechner Lajos is készített tervet ,,Szeged sz. lcir. város újjáalakítására" vonatkozólag, amelyben a feltöltés kérdését az árvédelem biztosítása céljából pontosan szabályozta. Elgondolása az volt, hogyha az általa is tervezett körtöltés talán valahol mégis átszakadna, a menekülő lakosság a kiskörúton belül helyezkedhessék el, ezért tartotta ő is szükségesnek a belterület feltöltését. Tervezete alapján Tisza Lajos akkori kormánybiztos az 1880-ban kiadott szabályrendeletben megállapította, hogy a nagykörút -f- 7-11 m-re, a kiskörút és azon belül a város egész területe + 8'22 m-re, vagyis 16 cm-rel magasabbra legyen feltöltve, mint az 1879-es árvíz. Az így előírt feltöltési magasságok nagyjából még mindig érvényben vannak annak ellenére, hogy a szabályrendelet tarthatatlanságára alapos tanulmányokban mind Malirra Gyula, mind Farkas Árpád még az 1910-es években rámutattak. Megdöntötte azonban ezen úgynevezett „eszményi nívó" vélt szükségességét maga az idő is, mert nyilvánvalóvá lett, hogy a város fejlődését nagyban hátráltatta, betartása mind magának a városnak, mind a lakosságnak felesleges költséget okozott. A feltöltés kérdésével legutóbb Farkas Kálmán akkori h. államtitkár elnöklésével a város által 1927. évben összehívott szakértői bizottság foglalkozott, amely a város általános csatornázása irányelveinek megállapítása során a nagykörútra és az azon kívüleső városrészekre az időközben már + 6-95 m-re leszállított magasság helyett + 6'00 m-t ajánlotta, mert szerintük ,,az évtizedes tapasztalatok az eszményi nívó fenntartásának lehetőségét mindinkább háttérbe szoritották". Mindezek igazolják, hogy mind a külföldi, mind a hazai szakértők az 1879. évet követőleg az árvízveszéllyel szemben mintegy tökéletes biztonságot akartak elérni oly módon, hogy elsősorban a partfal és a hozzá csatlakozó töltések építését illetőleg magasbítását javasolták, továbbá ezzel egyidőben a körtöltés megépítését végül a belvárosnak az akkori árvízszint fölé való feltöltését. Jelenleg az a helyzet, hogy az árvizektől a várost a partfal és az ahhoz lent és fent csatlakozó védtöltések védik, illetőleg védték meg, tehát eddig sem a körtöltésre, sem a feltöltésre ebből a célból szükség nem volt. A körtöltést árvíz még sohasem érintette, így kipróbálva sincs. Magasságát a külföldi bizottság az 1879. évi árvíz fölött 1-50 m-es biztonsággal + 9'56 m-re javasolta kiépíteni. Ezzel szemben a körtöltés koronájának magassága egyöntetűen + 10-50 m magasságban
