Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Szlovák Iván: Szeged város árvédelmi helyzete és a várható árvíz

258 kb. 9—10 km-rel lejjebb, 3iZâZ et vedresházai átmetszés felső torkolatánál lenne a Tiszába vezetve, úgy Szegeden az 1879-ihez hasonló méretű árvízkor 35 em-rel alacsonyabb lenne az árvíz, mint amennyi akkor volt. A torkolat áthelyezése azonban egy hajózó zsilip építésének költségével együtt mintegy 2-3 millió forintba került volna, ami nem állott volna arányban az elérhető eredménnyel s ezért a bizottság ezt a megoldási módot — ami az árvízszín leszállítását eredményezte volna — egy szavazattal szemben elvetette. A hajózó zsilipre azért lett volna szükség, hogy árvíz esetén azzal a Marost elzárva, annak kikötője továbbra is Szeged maradjon. Az árvédelmi biztonság érdekében feltétlen szükségesnek találták a Tisza medrének szabályozását, vagyis pontosabban az ú. n. ,,Szeged melletti szorulat kiszélesítését", amely szorulat a régi hajóhídtól (ez a mostani közúti hídtól mintegy 100 m-rel lejjebb volt) a Maros torkolatáig terjedt. Megállapították, hogy ezen szabályozás révén a 130 méter széles szorulat legalább 375 méter széles ártérre „tágítandó", vagyis a balparti védtöltés a hajóhídfővel együtt ennek megfelelő távolra helyezendő. A bizottság azt is javasolta, hogy a hullámtér -j- 4 méternél — a vízmérce ,,0" pontjától számítva — magasabb ne legyen s így az ott lévő épületek, fák eltávolítandók, sőt maga a jobbparton lévő vártorony is, annak ellenére, hogy igen becses történelmi emlék, lebontandó. Javasolták továbbá, hogy a hajóhíd helyett legalább egy állandó jellegű fahíd építtessék, hasonló méretben mint a vasúti híd, melynek hossza az ártéri hidak nélkül 353 méter. A bizottság szerint mindennek végrehajtása az árvízzel szemben nem nyújt elegendő biztonságot, hanem még egy külön védvonal, vagyis egy körtöltés is szükséges, mely csak Szeged városát védje. Hivatkoztak több francia város, ú. m. Lyon, Avignon, Arles stb. példájára, amelyek teljesen körül vannak véve töltéssel s árvízkor úgy állanak ki, mint ,,hollandi Polder", pedig a Rhône vize ritkábban árad s árvize nem tart két-három napnál tovább. A külön védvonal építésére a bizottság két tervváltozatot terjesztett elő, egy szűkebb és egy nagyobb területet körülövezőt : A) Szűkebb terület övezésére olyan körtöltés építését javasolta, mely a város újraépítésénél harmadik körút gyanánt lett volna felhasználható, ezért 30 méter szélességben útnak, sétánynak is használhatóan tervezték és úgy lett volna kiképezve, hogy a város fejlődésének határt ne szabjon. Pontos helyének kijelölését a bizottság az itteni szakemberekre bízta volna, mindamellett egy térképen vázlatosan feltüntette a tervezendő körtöltés helyét, amely a felső Tiszaparton a volt szeszgyárnál kiindulva a mostani Damjanich-utcán át a dohánygyár, a volt huszárlaktanya mögött, a Kálvária-tér szélén a mostani idegklinika mellett, a Korda-soron, a katonai gyakorlótéren és a sertésvásártéren át, egész a ballagi-tói vasúti átjáróig húzódva, a Rendező p. u.-nál ért volna véget. (Vonala az 1. ábrán pontozott vonallal van feltüntetve.) A bizottság szerint, ha a város az így bekerített terület természetes szintjét megtartaná, árvíz esetén a körtöltés egyetlen gyönge pontja elég volna ahhoz, hogy Szeged ismét elpusztuljon. Ezért javasolta, hogy a város egész területe fel legyen töltve, mégpedig először az utak, utcák, terek, s azután a beltelkek. Hivatkoztak Lyon városára, melynek csaknem egész területét két-három méterrel feltöltötték. Megemlítették Budapesten a Margit-híd környékének feltöltését, ami a híd megépítésének és a város rendezésének természetes következménye volt.