Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: A francia vízügyi szövetség és Franciaország vízépítési kutatóintézetei

228 A grenoble-i egyetem mintaszerű új laboratóriumát 1935-ben rendezték be. 3 teremben nyert elhelyezést. Az elsőben két 20 m-es vasbetoncsatornába 350—350 1/mp teljesítőképességű szivattyúk szállítják a vizet. A csatornák végén egy-egy álló, ill. fekvőtengelyű Francis-turbina használja ki a 3 m-es esést. A fenti csatornák alatt a pincetérben elhelyezett, ugyancsak 20 m-es, „alvíz csatornák" oldalfala üvegből van, bennük pillérkísérletek stb. végezhetők. A csatornák vízszínszabályozózsilippel, mérőbukókkal, tehermentesítő vezetékekkel stb. is el vannak látva. A berendezés mind turbinák, mind szivattyúk tanulmányozására alkalmas. A visszavezetőcsatornák alatt vannak a részben köbözésre is felhasználható víztárolók, innen veszik a szivattyúk a vizet. A második teremben spirálturbinák és Pelton-kerekek próbálhatók ki. A rendelkezésre álló esés 12, ill. 25 m, a legnagyobb teljesítmény 13, ill. 15-6 Le. A vízszállítás bukógáttal vagy köbözéssel mérhető. A turbinákat tápláló, magasan elhelyezett tartányból három csővezeték ágazik ki. Az egyik ellenállásmérésekre, a másik csőszerelvények kipróbálására szolgál, a harmadiknak végén a nyomáskiegyenlítő aknákban a tolózár nyitásánál és zárásánál végbemenő vízszínlengések tanulmányozhatók. Az üvegből készült akna-modell vízszínét jelző rajzolómércék egyike olyan táblára rajzol, amely a tolózár kezelése alkalmával vízszintes irányban eltolódik, így a vízszíningadozások rajzát mindjárt a tolózár-állás függvényében kapjuk. A kísérleti berendezéssel kapcsolt piezométer-sorozat a nyomásveszteségekről tájékoztat. A teremben körülfutó csővezeték táplálja még a következő modelleket : Segner-kerék, a vízsugárnak különböző lapokra gyakorolt ütését mérő berendezés, és Venturi-mérő, végül egy modellhordalékok minőségi vizsgálatára szolgáló centrifuga. A terem középrészét 15 m hosszú, 1'80 m széles és 0'50 m mély betoncsatorna foglalja el, amely a szorosabban vett vízépítési modellkísérletek céljait szolgálja. A hordalékos medreknek alulról való fokozatos feltöltésére külön drén-csővezeték szolgál ; van ezenkívül vízszínszabályozó zsilip és mérőbukó a medence elején és végén, vízszíncsendesítő és a vízszálakat egyenirányító berendezés, végül három irányban mozgatható tűs mérce is. A leírt két terem t. k. oktatási célokat szolgál, és nemcsak Franciaországban áll páratlanul, hanem — 1933—35 körül készülvén — európai viszonylatban is a legcélszerűbben megtervezett oktatási laboratóriumok közé sorolható. A laboratórium harmadik terme a Rhóne-szabályozás modellkísérleteinek végrehajtására szolgál. Itt t. k. csak a vízbevezetés és elvezetés adott, minden egyéb a kísérletek szüksége szerint alakul. A „csatorna" feneke maga a betonpadló, oldalfalait esetenkint falazzák. Az egyetemi laboratóriumok ismertetése t. k. csak annyiban tartozott ide, amennyiben fejlettségük mai fokát a Vízügyi Műszaki Szövetség termékenyítő működésének köszönhetik. Ismertetésüket azért iktattam ide, hogy az olvasó a Szövetség alább ismertetendő laboratóriumait megfelelő keretbe állítva lássa, kellőképen tudja értékelni, — és azért is, hogy franciaországi tanulmányokra készülő kartársaim összefoglaló képet kapjanak az ottani laboratóriumokról. A teljesség kedvéért meg kell még említenem a grenoble-i Neyret-Beylier és Piccard-Pictet müvek házi laboratóriumát is. A gépgyár nemcsak az általa gyártott vizierőgépeket, csőszerelvényi tárgyakat, zsilipeket és más vasszerkezetű víziépítmények modelljeit próbálja itt ki, hanem a tervezett művek egészére vonatkozó kísérleteket is végez. A laboratóriumnak a gépgyárral való kapcsolata különö-