Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
2. szám - dr. Lászlóffy Woldemár: A francia vízügyi szövetség és Franciaország vízépítési kutatóintézetei
216 hydraulique fluviale; az albizottság két csoportra tagozódik, az egyik az árvizek, a másik a hordalék kérdésével foglalkozik. Elnöke jelenleg Genissieu, a közmunkaügyi minisztérium központi vízierő-osztályának vezetője, alelnöke Coutagne tanácsadó mérnök, a víztan jeles müvelője). 3. Gépek (Machines; elnök Bergeron, alelnök Jltis, a strassbourgi műegyetem tanára). A 25—35 tagot számláló albizottságok szükség szerint ülnek össze ; az üléseken a tagok a munkakörükbe vágó kérdésekben észlelhető haladásról, kutatásaikról vagy a rájuk bízott feladatok teljesítéséről számolnak be. A vonatkozó jegyzőkönyvek, illetőleg a Műszaki Bizottság teljes üléséin hozott határozatok teszik aztán közkinccsé a tagok munkásságának eredményeit. 4 Azonban nem ezeken a közleményeken, hanem a bizottság sorozatos kiadványain van a hangsúly. Ezekben mutatkozik meg a tervszerű munka. Elsőként az ajánlati mintául is szolgáló vállalati féltételek kiadásával sietett a Bizottság az érdekeltek segítségére. 1914-ben jelentek meg első kiadásban a turbinák szállítására és szerelésére vonatkozó feltételek ; most már teljesen átdolgozott új kiadásuk van forgalomban. Ezt követték a vas és vasbeton nyomócsővezetékek, az áramtermelő egységek, legutóbb pedig a szivattyúk szállítási feltételei. Tudjuk, hogy a kiírási művelet mikéntjétől függ a vállalkozóval történő leszámolás sima vagy pótkövetelések huza-vonájával terhelt volta. A különleges feltételek megszerkesztése igen jótékonyan hatott a vízierők kiépítésére, mert a még megfelelő szakemberekkel nem rendelkező vízierő-engedélyes is nyugodtan kötött szerződést a. Bizottság által jóváhagyott feltételek szerint. Tudta, hogy „tiszta vizet önt a pohárba." Ugyancsak nagyjelentőségű volt a vízierőművek átvételére vonatkozó szabályok összeállítása. (Gode d'essais des installations hydrauliques) . 5 A villamos gép szállítója — ha a gép hatásfoka nem felel meg a szerződésben biztosított értéknek — a turbinára igyekszik a hibát hárítani. Ha ekörül van baj, akkor a vízmennyiségmérés a hibás. A vízmennyiségmérés ugyanis — különösen nagyobb hozam esetén — igen kényes művelet. A hibaforrások nagy száma és a mérési eredmények feldolgozásánál követett, többé-kevésbbé önkényes eljárások miatt (amilyen például a függélysebességi görbék kiegészítése a fenékig), valóban gyakori eset, hogy az átvétel során a vízmennyiségmérés eredményei körül viták indulnak meg a szállítócégek és a megrendelő között. De vitás lehet az is, hogy a gépkísérletek során hány és milyen mérést végzünk, továbbá, hogy a hatásfokok számításánál a szokásos képletekbe milyen értékeket helyettesítünk. (Figyelembe kell vennünk, hogy a megrendelő általában nem szakember, és ha van is szakértője, az nem lehet a vízépítésben, vízmérésben, villamossági- és turbina-kérdésekben egyformán járatos.) Elképzelhető tehát, milyen nagyjelentőségű lépést jelentett az, hogy a Szövetség az átvételkor végzendő kényes és különböző alapelveken felépülő mérések és mérési módszerek egységes végrehajtását biztosító szabályokat összefoglalta és hosszas, gondos tanulmányok után 1930-ban kiadta. Különösen fontos volt a különféle mérési módszerek alkalmazhatóságának körülményeit és határait megszabni ! 4 Régebben a „Revue Générale de Г Électricité" , ma a „Revue Générale de l'Hydraulique hasábjain jelennek meg. 5 Lásd a 3 alatt idézett mű 461—522. oldalán.
