Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Berzsenyi György: Szintezési hálózataink összefüggése

213 Feltétlenül célszerű és szükséges ezért, hogy az ország területén elhelyezett és bármely közület által nyilvántartott magassági jegyek adatai az országos szintezési hálózat alapszintjére vonatkozólag is meg legyenek adva. Ez a szempont vezette a Vízrajzi Intézetet akkor, mikor az 1929—31. évi tiszai és az 1932—33. évi dunai reambuláló vízrajzi felvételek alkalmával az összes dunamenti és tiszamenti magasságjegyeket az országos hálózat vonalaiba bekötötte, és azok magasságát az országos szintezés alapszintjére vonatkozólag is kiszámította. Ugyanez történt a sió- és balatonmenti vízrajzi magasságjegyekkel. Az 1934—35-ben végzett körösmenti vízrajzi lejtmérés és a tiszántúli nagy öntözőORSZÁGOS SZINTEZÉSI HÁLÓZAT 5. ábra. csatorna felvételei, úgyszintén az 1936. évi bodrogi felvételek is már az országos hálózat alapszintjére számíttattak. A felsorolt lejtmérési adatokból a tiszai és körösi vonalak adatai közre is adattak. A többi adat előreláthatólag a vízrajzi évkönyvek következő számaiban kerül nyilvánosságra. Ma már olyan sűrű magassági fixponthálózat borítja az ország területét, hogy bárhol, lia csak kisebb vízrendezésről van is szó, alig okoz számbavehető munka- és költségtöbbletet a tervezéssel kapcsolatos felvételt a legközelebbi nyilvántartott magasságjegybe belekapcsolni. Szakítsunk azzal a régi szokással, hogy a helyszínen kiválasztott kiindulópont magasságát 100-nak vegyük. Alföldünk tengerszínfeletti magassága ugyanis megközelítőleg éppen 100 m az Adria felett és igy könnyen előfordulhat, hogy az ilyen terveken feltüntetett magasságokat alkalmilag tengerszínfeletti magasságoknak vélik, aminek későbbi kiderítése néha felesleges murikát és talán sok bosszúságot is okoz a tervező mérnöknek.