Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
2. szám - Demeter Dezső: A székesfővárosi központi csatornaszivattyútelep új szennyvíznyomócsövének építkezése (Duna alatti vasbeton-ikercsatorna)
184 Tapasztalatok, tanulságok. A bevezetésben néhány sorban vázoltam azokat a részletkérdéseket, melyekre ilynemű építkezéseknél figyelemmel kell lenni. Most szeretném azokra a sorokra való utalással az építkezés során szerzett tapasztalatokat érinteni. A munka előkészítésénél a talajvizsgálatok jó szolgálatot tettek. Ezekből láttuk, hogy a dunai szakaszon az agyag-altalaj különleges kiemelési módszert igényel. Ennek a nehezen fejthető anyagnak a kiemelését sűrített levegőjű térben lehetett legjobban elvégezni. így a választott kiviteli mód jól megfelelt és kellemetlen meglepetések nem fordultak elő. A parti szakaszon a süllyesztőszekrények alatt helyenkint előforduló vékony iszapos rétegek, valamint a part közelében lévő és a régi partművekhez tartozó kőhányások fúrásokkal előre kikutathatok nem voltak. A süllyesztőszekrénnyel való építésnél ezek jelenléte nehézséget egyáltalán nem okozott. A kiírási mód olyan építési módszert eredményezett, amely e különleges munkánál célravezető volt és amelyhez a vállalkozónak megfelelő felszerelése is volt. A szerzett tapasztalatok új lehetőségeket nyitottak a légnyomásos építési mód számára. A pályázatnál hasznos volt a vállalkozók irányítása és a szóbajöhető kiviteli módszerekre való rámutatás. Az építési vízszínnek a +3 00 m szinten való megállapítása általában megfelelt. Előnyt jelentett azonban a munkánál az a körülmény, hogy a vállalkozó cég az állványzatát ennél magasabbra helyezte el. Helyes volt a dunai csődarabok összekötésére vonatkozólag kikötni a visszahúzható munkakamra alkalmazását, mert ez a módszer a várakozáson felül bevált és ezáltal esetleg veszélyes és célra nem vezető kísérletezéseket kerültünk el. A tömörszerkezetű vonóvasas vasbetonkeret az egymást kiegészítő idomés betonvas-szereléssel — a vékony falméretek ellenére — elég merev szerkezetnek bizonyult . Jó szolgálatot tettek az összekötő vonórudak. A kemény agyagban való süllyesztés nem volt éppen könnyű feladat és a süllyesztőszekrény ki volt téve eltorzulást okozható erőhatásoknak. A biztonságos méretezés ellenére is előfordult, hogy egy süllyesztőszekrény egyik vonórúdja a lesüllyesztés alatt elgörbült, ami különleges erőhatások jelenlétét bizonyította. Ennek a tapasztalatnak alapján a rudak merevségének fokozása céljából azokat a későbbi munkák folyamán körül is betonoztuk. Vonórudak alkalmazása nélkül a szekrény nehezebben állt volna ellen az ilyen különleges erőhatásoknak. A vékonyfalú süllyesztőszekrény jóságát fokozta az is, hogy betonja igen jó törőszilárdságokat mutatott. Ugyancsak jóminőségűnek mutatkozott mind törőszilárdság, mind vízzáróság szempontjából a sűrített levegőjű térben készült fenékbeton is. (A törőszilárdság 28 napos korában átlag mintegy 350 kg/cm 2 volt.) Nagy gondot kellett fordítanunk a dunai állvány kellő merevségére, ami nem volt könnyű feladat, tekintettel arra, hogy annak csupán jelentéktelenül kis része került a vízszín fölé, a víz alatti részeken pedig merevítési és összerácsozási lehetőség nem volt. A kellő merevséget a víz alatt csupán a ferde cölöpök segítségével tudtuk elérni. Süllyesztés közben az ideiglenes kapuk jól beváltak, de nagy gondot kellett fordítanunk ezek pontos beszerelésére. A süllyesztőszekrény oldalfalainak részben ily ideiglenes módon való kiképzése szokatlan és nem könnyű feladat.
