Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

2. szám - Demeter Dezső: A székesfővárosi központi csatornaszivattyútelep új szennyvíznyomócsövének építkezése (Duna alatti vasbeton-ikercsatorna)

175. verésből stb. származó vízszintes erőt, amely elég tekintélyes volt (vastartónkint körülbelül 10 tonna). A vízszintes erők felvételében a fentieken kívül két kihorgonyzott pontonhoz való kikötés is segített. Ez azonban inkább csak a biztonság növelését szolgálta. A vizén át való leeresztés alatt fokozatosan kaviccsal töltöttük meg az említett terhelőszekrényeket, melyeknek teljes magassága a süllyesztőszekrény tetejétől számítva 3-0 m volt. Felül kavics helyett nagyobb köveket raktunk, hogy a kavics kimosását megakadályozzuk. Mintegy 18 órai munkával a süllyesztőszekrényt eredeti helyzetétől 8-0 m mélyre eresztettük le (8. kép), amikor is már elérte a Duna átlag —4-0 m-es fenékszintjét. A Duna folyási irányára merőlegesen fekvő süllyesztőszekrények vízen át való leeresztése elég szokatlan munka volt és végrehajtásánál igen nagy gondosságra volt szükség. A süllyesztőszekrény födémébe erősített zsilipaknacső süllyesztés közben való védelméről is különleges módon kellett gondoskodni, a hídpilléreknél védő szerepet játszó falazat hiánya miatt. Egészen szabadon hagyni e 12 0 m hosszú csövet nem lett volna biztonságos és minden esetleges erőhatástól meg kellett azt óvni. Ezért hengeres védőköpennyel láttuk el, amely olymódon vette körül az aknacsövet, hogy köztük 20—30 cm hézag volt. így sikerült elérni azt, hogy a vízfolyásból származó lökések vagy bárminő más, esetleges erőhatás a védőcsőre hárult és az aknacsövet csupán a körülötte lévő víz egyenletes nyomása vette igénybe. A védőcsövet oly módon kellett rögzíteni, hogy ne vegyen részt a süllyesztőszekrényhez mereven kapcsolt aknacső mozgásaiban és mégis kellő megtámasztása legyen. Alsó végét ezért (a C-ponton) olyan csavarokkal kötöttük hozzá a süllyesztőszekrény födéméhez, amelyek bizonyos játékot engedtek meg s amelyeket a cső eltávolításakor belülről, a munkatérből kioldhattunk. Fent (a D-ponton) pedig az állványhoz támasztottuk ki a védőköpenyt olymódon, hogy egy, az állvány fagerendáin fekvő kalodába fogtuk be, mely kisebb elmozdulást tudott végezni. A kalodát a védőcsőre ható víznyomással egyensúlyt tartó (E) ellensúllyal horgonyoztuk ki. így a védőcső, alsó és felső rugalmas megfogása révén, erőhatásokat tudott felvenni, de független volt az aknacsőtől és annak süllyesztés közben bekövetkező mozgásaiban nem vett részt. Ez a berendezkedés a süllyesztőszekrényben dolgozó munkások biztonsága szempontjából igen megnyugtató volt (9. kép). Amikor a süllyesztőszekrény elérte a Duna fenekét, de még nem feküdt fel teljesen a kavicson és még felfüggesztett állapotban volt, megkezdődött a légsűrítéses üzemű munka. A süllyesztőszekrény fenékre való érkezése előtt a víz sodra a vízfolyás szerinti felső oldalon mintegy 60 cm mély kimosást okozott. A süllyesztőszekrényben dolgozó munkások a vágóélek alatt az altalajt elegyengették, hogy az mindenütt egyenletesen feküdjék fel. Ezután a süllyesztést folytatva a láncokat búvár segítségével sorban kikapcsoltuk. A kavicsrétegen át a süllyesztés a szokásos módon történt. (10. kép.) A kemény kékagyagra lejutva, a vágóéi alatt kellően ki kellett vájni az agyagot, hogy a süllyesztés minél könynyebben történhessék meg. A süllyesztőszekrény oldalfala a súrlódás csökkentése céljából enyhén rézsűs volt és portland-cementhabarcs simítást kapott. Az agyagban a súrlódás mégis