Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Vas Leó: Közlekedési hálózatunk fejlesztése terményeink jobb értékesítése érdekében

9 való szállítás költsége, A szállítási költség csökkentése csökkenti ezt az ellenállást, aminek következtében az árucsere a termelőnek kedvezőbb értékesítést, a fogyasztónak előnyösebb beszerzést biztosít. Fokozódik a fogyasztópiac fölvevőképessége, mely körülmény viszont növelően hat a termelésre s végeredményben föllendül a gazdasági élet. Az a közlekedési politika tehát, amely a fuvardíjaknak olcsóbb közlekedési eszközök használatán alapuló leszállítására irányul (nem gondolunk itt az önköltségi vagy az alatti áron való szállításra), a gazdasági élet minden ágazatának : az ipari és mezőgazdasági termelésnek, valamint a kereskedelemnek megszerzi a széleskörű fejlődés lehetőségét. A gazdasági életnek egyik alaptörvénye, hogy egyik tényezője vagy eszköze sem fejlődhetik önmagában a másik rovására vagy sokkal gyorsabban, mint a többi, anélkül, hogy ez az előretörés ne volna káros hatással a közgazdaságra. Az egyes gazdasági ágazatok fejlődésükben nem haladhatják meg az általános gazdasági színvonalat, mert a közöttük levő kapcsolat olyan szoros, hogy fejlődésük szerves egysége tartósan nem bontható meg káros hatások előidézése nélkül. Ennek megfelelően a közlekedési politika is úgy irányítandó, hogy az egyes közlekedési eszközök a termelés és a kereskedelem által mindenkor kifejthető tevékenység igényeit kielégítsék. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a különböző termelési ágak természetének megfelelő közlekedési eszközök segítségével gazdaságosan elérhető, fuvardíjaknak legalacsonyabbra való leszorítása támogatja a termelést és a kereskedelmet. A gazdasági élet és a közlekedési eszközök között fennálló, itt vázolt kapcsolatból az következik, hogy egy bizonyos állandó irányban rendszeresen mutatkozó nagytömegű forgalom lebonyolítására nagyteljesítőképességű, de nagy befektetést igénylő közlekedési eszközök a legalkalmasabbak, míg az állandóan egy irányba törekvő kismennyiségű, vagy a több irányba szétszórt nagytömegű szállítmányok kisebb teljesítőképességű, olcsóbban létesíthető közlekedési eszközöket kívánnak. E megállapításnak helyes voltát szembetűnően igazolja a viziúti és a vasúti hálózat kialakulása. A viziúthálózat fejlődésének menetét kijelölte ugyanis az a tény, hogy a tengerekbe ömlenek az egyes folyóvízrendszerek törzsei, a nagy hajózható folyamok, amelyek az ősidőben, még az utak építése előtt a közlekedés lebonyolítására szolgáltak. Az olcsó szállításra irányuló törekvés következtében egyszerű szabályozással tették hajózhatóvá a nagy folyamok mellékfolyóit. Az ilyértelmű fejlődés további fokán duzzasztóművek és hajózsilipek beépítésével (folyócsatornázás) a mellékfolyók felsőbb, nagyesésű szakaszait és a másodrendű mellékfolyókat is alkalmassá tették a viziszállításra. Végül a különböző vízrendszerekbe tartozó folyamokat, illetve azok viziúthálózatát kötik össze egymással mesterséges víziutakkal (hajózó csatornákkal) s így megvalósul egy ország, majd több ország, végül egy egész földrész összefüggő viziúthálózata. A közúti és vasúti hálózatok fejlődésének menete is hasonló volt. Előbb a nagy, lakott helyek között létesültek közúti, majd később vasúti fővonalak, azután beléjük kapcsolódtak a másodrendű, utóbb a harmadrendű helyiérdekű közutak és vasutak. A tenger forgalmát a nagy kikötőkben gyűjtik a tengeri és a nagy folyami hajók. A folyamokét a kisebb viziutak és vasutak; ezekét pedig A közlekedési hálózat kialakulása.