Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)
1. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések fejlődése az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1936. évben
114. zatlan talajnál. A tengeri nem volt nagyon érzékeny a trágyázás iránt, mert trágyázatlan földben is jó termés volt. A mély szántást nem tartjuk az öntözött földeknél annyira fontosnak, mint az öntözetleneknél. Nagyon jó eredményt értek el nitrogén műtrágyával, a péti sóval, de csak ott, ahol állati származású trágyát is használtak. Különösen a burgonya hálálta meg a műtrágyát. Műréteink az idén is szép hasznot hoztak. Főleg lucernaöntözéssel értek el gazdáink szép eredményt. A műréteknek különösen nagy a jelentőségük állattenyésztés és trágya nyerése szempontjából, mert trágyára az öntözött területeken fokozott mértékben van szükség. Az első kaszálás előtt a műréteket nem öntözték. Az első öntözés az első kaszálás után történt, majd öntözték a második és a további kaszálások után is. Az öntözött lucernásokat az idén 3—4 ízben, az öntözött gyepeket 2—3 ízben kaszálták. Az öntözött gyepeknek harmadik termése a korán bekövetkezett esőzések miatt több gazdaságban nem volt lekaszálható. Az öntözött műrétek első termése ugyanannyi volt, mint az öntözetleneké. Az öntözetlen gyepek azonban második termést nem hoztak, az öntözöttek egy-egy kaszálás alkalmával kat. holdanként 8 q szénát. A lucerna első termésének fokozása céljából az idén kísérletképen a társulat egyik kísérleti lucernatábláját 300 mm vízborítással ősszel öntözték meg. Feltűnő volt, hogy bár az öntözés után őszi esők jöttek 250 mm csapadékkal, tehát a lucernások 550 mm vízborítást kaptak, a talaj mégis ezt a mennyiséget is könnyen felvette, annak jeléül, hogy az előző két év szárazsága folytán földeink vízfelvevőképessége még nagy. A kérdéses lucernatábla altalaja vízátnemeresztő. Vízszükséglet. Az öntözésnél felhasznált vizet a szivattyúknál mértük és pedig olyankor, amikor a csatornák már teleiták magukat vízzel és az elszivárgási veszteség kicsiny volt. A vízszükséglet az első öntözés alkalmával 200 mm, a második és a további öntözéseknél 150 mm vízborítás volt. Ebből leszámítható az elszivárgás miatt 10—20%. Ez a vízmennyiség kb. egyforma volt a különböző talajokon és egyforma a műrétek elárasztásánál, valamint mezőgazdasági öntözéseknél alkalmazott áztatási eljárásnál. Az 1934—1935. gazdasági évben a nagy szárazság miatt egy-egy öntözésnél 20—25%-kal nagyobb volt a vízszükséglet. A vízveszteségek csökkentése céljából lehetőleg nagy víztömeggel, gyorsan öntöztünk. Ezen célból az öntözéseknél akkora szivattyúkat alkalmaztunk, hogy kisebb kiterjedésű területekre egyszeri öntözés alkalmával kat. holdanként 3 liter/másodperc, nagyobbakra holdanként 2 liter/másodperc szivattyúteljesítmény essék. így pl. 11 kat. holdas öntözésnél 35 liter/másodperc, a 100 holdasnál 200 liter/másodperc teljesítményű szivattyúkat használtunk. Meg kell jegyeznem, hogy az altalajunk többé-kevésbbé vízátnemeresztő, s így aránylag kevés vízzel tudunk öntözni.
