Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Kienitz Vilmos: Az öntözések fejlődése az Alsó-Fehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén az 1936. évben

110. séget okozott, mert a barázdákból kikerült föld egyenetlenné tette a felszínt. A barázdákban termő fű pedig nehezen volt levágható. A gyümölcsösöket úgy öntöztük meg, hogy a fák csorgója alá egy köralakú barázdát húztunk, amelyet vízzel töltöttünk meg. Az öntözőberendezések, amelyeket az elmúlt években létesítettünk, mind jól működtek, minden területet gyorsan, egyenletesen tudtunk annyi vízzel megöntözni, amennyire a növényzetnek szüksége volt. Bizonyos nehézségek néhány öntözésnél abból állottak elő, hogy a csatornák töltései áteresztették a vizet, s a csatornák közelében túlöntözés következett be. Ennek többféle oka volt. Az egyik ok az volt, hogy az új töltések anyaga nem állott még eléggé össze. Ezeknél reméljük, hogy a második évben a töltések vízállóak lesznek. Több helyen azonban a fölhasznált földanyag minősége volt az ok. A kötött, mészben szegény réti vályogtalajból épített töltések áteresztették a vizet, mert ez az anyag kiszáradva erősen zsugorodik és ennek következtében összerepedezik. Ha azonban nedves, akkor kitűnően állja a vizet. Egy ilyen csatornaszakaszt a társulat kísérleti telepén 10 cm vastag iszapos homokbéléssel láttunk el, aminek következtében a szivárgás teljesen megszűnt. Megkíséreltük egy csatornaszakasz javítását meszezéssel is, hogy a földanyag összetételét megváltoztatva, a zsugorodást és a repedések keletkezését megszüntessük. A repedezés e szakaszon meg is szűnt, azonban végleges eredményről még nem számolhatunk be. A jövő évben folytatjuk megkezdett kísérleteinket, továbbá egyes csatornaszakaszoknak töltéseit középen az altalajba nyúló 10—15 cm vastag agyagékeléssel fogjuk ellátni, hogy ezzel kíséreljük meg a szivárgások megszüntetését. Legjobban felelt meg a csatornák töltései céljára az agyaggal kevert homokos iszap, amelyet régi vízfolyások közelében a humuszréteg alatt találtunk. Ezen anyag mindenféle szemnagyságú részből van összetéve, így nem porózus és nem is laza. Folyóink hullámterében található iszap összetétele laza, azt a csatornában áramló víz elmossa. Tömörebb iszapot csak a szélesebb hullámtereken találunk, hol az árvizek az apró szemcséjű lebegő iszapot rakják le. Ilyenből készítjük a vizet áteresztő csatornatöltések bélelését. Kárt okoztak a töltésekben a vakondokok is, amelyek főleg a műréteken nagy mértékben elszaporodtak. Ezeket a gazdák gyerekekkel fogatták össze. A csatoniákban az öntözéshez szükséges vízszín előállítására részben szállítható vas vagy fatáblákat, részben végleges jellegű tiltókat használtunk. Miután a csatornák nagy része 50 cm fenékszélességgel bír, igen sok olyan tiltóra volt szükség, amely ezen csatornáknak megfelelő méretekkel bír. Újításként vezettük be az idén, hogy ezen tiltókat trapézalakú szelvénnyel, vasbetonkeret alakjában előre elkészítettük és utólag szállítottuk a helyszínre. A keret felső apját szélesebbre készítettük, úgy, hogy az gyalogközlekedés számára is alkalmas volt. Ezzel megtakarítottuk külön átjárók készítését. A víz e

1 zárására fatáblák szolgáltak, melyek nekifeküdtek a tiltókeret sima lapjának. A tökéletes zárás céljából a táblákat lemez szegéllyel láttuk el, amely a földbe könnyen behatol. Az ilyen vasbeton tiltókeretek alkalmazása nemcsak olcsóbb volt, mint a tiltóknak a helyszínén való készítése, de megrövidült az öntözőberendezés építésének ideje is, mert a kész keretek elhelyezése jelentéktelen munka volt.