Vízügyi Közlemények, 1937 (19. évfolyam)

1. szám - Mantuano József: A Nagykoppány patak szabályozásának gazdasági jelentősége

102. állattenyésztés szempontjából a meder jókarbahelyezése egyúttal életkérdés is, ezzel szemben Tamásiban a jelentősége ilyen szempontból kisebb, ha számokkal fejezhetjük ki magunkat, akkor az csak 1/

3. Természetes, hogy ennek azután az értékelésben is jelentős szerep jut. Az értékelés és a fontosság eltérő volta még jobban kiviláglik akkor, ha az egyén szemüvegén át vizsgáljuk a munkálatokat. A kérdést úgy igyekeztem megvilágítani, hogy egyes kisgazdák vagyoni viszonyaival hasonlítottam össze a munkálatok okozta pénzügyi terheket, olyan helyeken, ahol a mederjókarbahelyezés hasznos volt. A gazdák vagyoni viszonyait az alábbi táblázatban összefoglalt adatok tüntetik fel, melyeket a községek adóügyi jegyzőitől szereztem be (VII. sz. táblázat). Az adatokra vonatkozóan megjegyzem még, hogy azokkal nem átlagot szándékoztam kifejezni, hanem éppen az érdekelt egyének szempontjából elemezni a mederjókarbahelyezési munkálatok közös költségeinek jelentőségét. Mindenesetre, akiknek az egész rétterülete az ártérben fekszik, azoknak a szabályozás az állattartásra való tekintettel létérdek ugyan, de a szabályozós folytán reájuk eső teher az évi jövedelme szempontjából már egészen egyéni körülmények szerint változó súllyal jelentkezik. Míg pl. egy nagyobb birtokos (A.) évi jövedelmének 20'4%-át vitte volna el a szabályozás, ha nem sikerül megfelelő pénzügyi megoldást találni, addig egy törpebirtokásnál (E). már 61-6%-ot kellett volna a jövedelméből vizimunkára fordítani. Ez a megadóztatás reánézve annál is inkább súlyosabb, mert ezt az összeget akkor kell tulajdonképen kifizetni, amikor a szabályozásból még semmi haszna sincs és nem is győződhetett meg arról, hogy a hozott nagy áldozat tényleg hasznos volt-e. De ha minden egyebet figyelmen kívül hagyunk is, a tiszta jövedelem 61'6%-ának elvesztése már olyan teher, amely az egyén életszínvonalában is feltétlenül súlyosan éreztetné a hatását. Ha az egyesek által hozott áldozat nagyságának mértékéül elfogadjuk, hogy a birtokos évi jövedelmének hány százalékát kellett volna áldozni a szabályozásra, akkor a példának felsorolt néhány adatból is látható, hogy jóformán ahány egyént érintett a Koppány rendezése, annyiféle áldozatot jelentett, amelyet azután még kiélez az a tény, hogy az elért jövedelemtöbblet arányosan növekszik ugyan a befektetett tőkével, de az összes jövedelemhez viszomyítva a nyert haszon nem változik arányosan. Gondoljunk csak a kocsolai (F) kisgazdára (VIII. sz. táblázat), akinek a tőkebefektetésre jövedelmének 42%-át kellett volna áldoznia, viszont az elért haszon az összes jövedelmének csak 10%-át tette ki. Ezzel szemben a kónyii gazda (B), majdnem a fele áldozattal (22%) 10-5% haszontöbbletre tenne szert. Természetes, hogy az egyén értékelésénél még sok más tényező is érezteti hatását, azonban már a felhozott példákból is világos, hogy az egyén értékelésében a szabályozás még sokfélébb megítélésben és értékelésben nyilvánul meg, mint nagyobb egységeknél, pl. községhatáronként. A szélsőséges példákra csak azért mutattam rá, hogy bebizonyítsam, menynyire belenyúlnak a vizimunkálatok az egyén gazdasági életébe is, hiszen nemcsak állást kell foglalniok a vizimunkák tekintetében, hanem a víztől felszabadított területek megmunkálására, esetleg még további tőkebefektetést kívánó (állatállomány növelés) gazdaságüzemi változtatásokra is rá kell szánniok magukat. A jelen esetben a magángazdaságok jövedelmébe való belenyúlás nem volt ilyen súlyos, mert a m. kir. földmívelésügyi kormányzat átlátva a munkálatok