Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

192 alakjában megrekednek — a község kérelmére, továbbá, mert tökéletesebb megoldást kívántunk létesíteni, — állandó hidakat építettünk e helyeken. Bár a hidak létesítése jóval többe került a gázlók burkolatánál, — részben az előirányzott költségekkel szemben elért lényeges megtakarításból, — másrészt, mert a fejgát fölött amúgyis nagyobb kiterjedésű, legyezőszerű terelőburkolatot kellett volna kiépíteni, végül pedig, mert a vármegye saját készletéből bizonyos vasanyagot e célra átengedett, falazott ellenfalakon nyugvó vasbeton pályaszerkezetű hidakat építettünk. Arra való tekintettel azonban, hogy előirányzás hiányában az összes kívánt helyekre nem állt módunkban pályaszerkezetet is építeni, a vízlevezető árok 400 m szelvénynél levő II. sz. hídnál, a 787 m. szelvénynél levő III. sz. és az ú. n. Poros útnak a Csanak—écsi helyiérdekű úthoz való betorkolásánál a IV/a-val jelölt helyen csak a hidak ellenfalait és szárnyfalait építettük ki teljesen végleges kivitelben, a község elöljárósága pedig könnyebb ideiglenes fahidat épített rá saját költségéből. E fahidak idővel bármikor végleges hídszerkezettel átépíthetők. Az I. sz.-mal jelölt helyen tervbevett hidat a község maga építette meg fából. Az I. sz. legalsó gáttal összeépített V. sz. híd, továbbá a fejgát fölé épített VI. sz. híd pályaszerkezete vasbetonból készült; még pedig a VI. sz. híd tisztán fedőlemezes, míg az V. sz.-nál két szélső vasbeton főtartón nyugvó két irányban terhelt lemezszerkezetet építettünk. Az Écs—csanaki helyiérdekű út kereszteződésénél már eddig is megvolt, kővel burkolt kocsigázlót felbontottuk és a IV/b-vel jelölt betonhidat építettük helyére a vármegye által rendelkezésünkre bocsátott, készletéből vett régi vasgerendák felhasználásával (16. sz. lcép). Az alkalmazott szerkezeti megoldás műszaki szempontból gazdaságosság és anyagkihasználás tekintetében ugyan esetleg kifogásolható, mert 3 drb 35-ös kettős T tartó és köztük 2 drb 2 8-as T főtartó közé 13 cm-es ugyancsak kettős T gerenda darabokat helyeztünk be szabadon. Ez utóbbiak által alkotott négyszög alakú keretekbe pedig vékony vasbetéteket tettünk s az egész vaskeretet ekként bebetonoztuk. Minthogy azonban ez a híd nem volt a költségvetésben előirányozva és a vasgerendákat a vármegye ingyen átengedte, ez a szerkezeti megoldás volt számunkra az egyetlen mód, hogy az utakra nézve nagy forgalmi akadályt jelentő gázlólejárót mégis megszüntethessük. A hídhoz vezető feljáró utat kétoldalról 3%-os emelkedéssel töltéseztük fel. Ez a híd 3 méter nyílású, 1-40 m nyilt magasságú és 6 m széles. A VI. sz. vasbetonhíd hídnyílása és a fejgát bukónyílása közötti mederszakaszt kőburkolattal láttuk el, ugyancsak kőburkolatú medret alkottunk e híd fölött még mintegy 10 méteres szakaszon fölfelé is. A baloldali hídszárnyfalhoz csatlakozólag a vízmosás oldalán veztő út folytatásában levő út teljes szélességben merőleges földalatti bekötőfalat, mintegy töltésmagot létesítettünk. Ezt azért készítettük, mert kellemetlen tapasztalatokat szereztünk előző más munkáknál atekintetben, hogy a lezúduló árvizek a hidakhoz csatlakozó feljáró utak feltöltéseit vízzáró mag hiányában könnyen kimossák. Ilyenkor a vizek a hídnyílás megkerülésével egyúttal a fejgát bukónyílását is megkerülhetik és káros kimosásokkal veszélyeztethetik a fejgát egész környékét. A hidak pályaszerkezetét közúti III. rendű 6 tonnás terhelésre méreteztük, illetve a IV/b. jelű helyiérdekű úti híd a rendelkezésre bocsátott említett nagyméretű