Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - III. Vas Leó: A belhajózási utak jelentősége az ország közlekedési hálózatában

178 Ezzel szemben egyes nemzetközi fórumok bizonyos esetben követelték egy belhajózási út közvetlen rentabilitásának igazolását, holott miként az előzőkben ismertetett fuvardíj különbözet számítás is igazolja, valamely belhajózási úton szállított egyetlen főtermékből eredő közvetett haszon évenkint több százalékát teszi a belhajózási út építésébe fektetett tőkének. A belhajózási út létesítésének megkönnyítése érdekében arra kell törekedni, hogy a közvetlen rentabilitás is elérhető legyen. Véleményem szerint, ha egy belhajózási út közpénzekből létesül, közvetlen rentabilitásának megállapításakor nem lehet kívánni annak az összegnek sem a törlesztését, sem a kamatozását, amely összeg abba a közpénztárba az építkezés és az üzem ideje alatt vámok, adók, illetékek, járulékok, értéknövekedés stb. címén visszakerül. A víziépítkezések során fenti címen közpénztárakba visszajutó összeget dr. Ing. Wittmann (Németország) 45%-ra teszi az építés ideje alatt és 31%-ra az üzem idejére. Vagyis szerinte az építésre fordított összeg 100— (45 + 31) = 24% volna a belhajózási út hosszúlejáratú befektetésének tekintendő. Godin (Franciaország) szerint az építés ideje alatt a befektetett tőke 47%-a kerül vissza a közpénztárba. Mattyasovszky (Magyarország) szerint az építkezés ideje alatt a közpénztárba az építési összeg 35%-a folyik vissza, vagyis az üzem alatt visszatérülő összegtől eltekintve, a közpénzekből a beruházott tőkének csak legfeljebb a 65%-a volna a belhajózási út közvetlen jövedelméből törlesztendő és kamatoztatandó. Varsányi (Magyarország) szerint a közpénztárba 58—62% kerül vissza. Minthogy a közpénztárba visszaáramló összegeknek figyelembevétele megkönnyítené a belhajózási út közvetlen rentabilitásának elérését, indítványozom, hogy a Nemzetközi Hajózási Kongresszus foglalkozzék a belhajózási utak rentabilitásának eképen adódó problémájával és állapítsa meg a közpénztárakba visszatérülö összegeket, illetve a beruházott összegnek azt. a százalékát, mely a közvetlen rentabilitás számítására alapul veendő. Az ilyen elgondolás alapján történő jövedelmezőségi számítások a belhajózási utakban fekvő tőkéknek rentabilitás tekintetében való megítélését reálisabbá s egyben kedvezőbbé tennék. Sőt ez esetben a belhajózási utak (hajózó csatornák) kielégíthetnék azt a követelést, mely e közlekedési eszközök üzemétől a beléjük fektetett tőkék teljes rentabilitását kívánja.