Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - VII. Vajcsik Lipót: Vízcsőhálózatok fenntartásával kapcsolatos feladatok

82 és a nyomásesés. A szomszédos alacsonyabb zóna olcsóbb vize tehát télen magasabbra jut fel. E körülményt is felhasználhatjuk üzemünk gazdaságosabbá tételére és egyes érintkező zóna-vidékeket télire az alacsonyabb zónára kapcsolhatunk. Budapesten a +50^60 m térszínmagasságon fekvő Pasaréti-út és környéke egyfelől a -f-105 m magas, úgynevezett vári medence, másfelől a -j-146 m magas lipótmezei medence zónáinak végpontján fekszik. Miután az alacsonyabb medencétől e vidék távol esik, nagy fogyasztás idején a nagy súrlódási veszteségek miatt e medence nem tudja a vízellátást biztosítani, s ezért rendszerint az ugyancsak távoleső lipótmezei medence zónájára van kapcsolva. Télen azonban kisebb lévén a fogyasztás, a vári medence is ellátja azt. Arra is érdekes pédát találunk, hogy a hálózat gondos tanulmányozása után megfelelő átalakításokkal valamely környék alacsonyabb zónából olcsóbb vízzel jobban látható el, mint a vidéket eredetileg ellátó magasabb zónából. Erre példa a Gyáli-út és Ecseri-út esete. (1. ábra.) A IX. ker. Gyáli-útnak, a vasútvonallal való keresztezésétől kifelé eső részén a régebbi időkben állandó vízhiányok voltak. A Gyáli-út Hungária-körút és Zomboriutca közötti szakaszán a káposztásmegyeri szivattyútelep, illetőleg a kőbányai és gellérthegyi medencék nyomása érvényesült a régebben ott fekvő 150 mm ármérőjű csőben. A Gyáli-út további külső része pedig az Ecseri-úton át nyerte vizét a kőbányai víztorony (-j-71'40 m fenékszint) zónájából egy 125mmátmérőjű vezetéken keresztül. Bár a Gyáli-út átlag +19" 50 m szinten fekszik, a nagy fogyasztás és sebesség követ ketében beálló súrlódási veszteségek olyan nyomásesést idéztek elő, hogy a feszmérő télen is csak Г0—

Г6 légkört mutatott. Nagyobb átmérőjű, a kőbányai toronytól vezető csőnek fektetése a közel 4700 m-es távolság miatt nagy költséget s egyben a kőbányai telep üzemére erős megterhelést jelentett volna. így tehát gazdaságosabb megoldást kellett keresnünk. Alapos vizsgálatok és számítások után úgy határoztunk, hogy kihasználva a rekonstrukciós munkákkal kapcsolatban lefektetett Hungária-körúti 500 mm-es főnyomócsövet, a Hungária-kőrúttól kezdődőleg a 150 mm átmérőjű csövet 800 fm hosszban 250 mm átmérőjűvé cseréljük ki, az Ecseri-útat, továbbá a Gyáli-útnak eddig Kőbányáról táplált szakaszát pedig leválasztjuk a kőbányai zónáról és egyfelől a Gyáli-úti alacsony nyomású csővel, másfelől az Üllői-úti ugyancsak alacsony nyomású vezetékkel kötjük össze. A Gyáli-úton a 250 mm-es vezeték folytatásában 300 fm 150 mm-es csövet fektettünk, illetőleg a régi 125 mm-es csövet kicseréltük. Ily módon a vak végeket is megszüntettük. Számításainkat a gyakorlat igazolta. A nyomás egyenletesebb lett és minimálisan 0'6 légkörrel emelkedett és közelmúltban végzett ellenőrző mérésnél 2-2 légkört találtunk. A vízellátás lényegesen megjavult. A m. kir. posta kísérleti állomás és anyagszertár az új vezeték üzembehelyezése után nyomásfokozó szivattyúját leállította s tudomásunk szerint azóta sincs üzemben, a katonai kórháztól — hol nincs helyi nyomásfokozó — sem érkezett azóta panasz. Az Üllői-út külső részein is javulás mutatkozott. Tárgyilagosan meg kell állapítanom azonban azt is, hogy több fogyasztónál még ma is van nyomásfokozó szivattyú üzemben, de ezek számára is sikerült a szükséges mennyiségű vizet biztosítanunk. Az átalakítási munkák 37,600 P költséggel jártak. Ezzel szemben az évi vízfogyasztás az 1930 évi 218,540 m

3-ről 1834-ben 255,306 m

3-re emelkedett (több, mint 16%-os növekedés) és míg az 1930 évi fogyasztásból 136,612 m

3 vizet a kőbá-