Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - VI. Sédi Károly: A Velencei-tó vízrajza
70 ritka, mint a sűrű, fejlődő nádasokban. A tó nyugati felében a sűrű nád között 20—50 cm-es víz alatt 80—100 cm-es iszapréteg található. A köralakú nádasok igen érdekes tüneményei a Velencei-tónak. Ezek a nádasok nem a partról nőttek befelé, hanem eredetileg vándorló lápdarabok voltak, amelyek a hínáros vagy iszapos fenéken megakadtak és gyökeret vertek. Mivel az álló tárgyak körül a mozgó víz az iszapot köralakban rakja le, tehát a víz mélységét is köralakban sekélyesíti el, ezért a terjeszkedő nádasok is ilyen alakot vesznek fel. Miként a tó területére, úgy a mélységére nézve sem voltak biztos adataink. Igen változó mélységjelzéseket találunk a földrajzi irodalomban. Hunfalvy 2—5 lábnak (10— III—227), Fényes 4—5 lábnak (12—58), Lóczy 1 m-nek (11—533), Wekerle 4—5 m mélynek (15—XIII—532), Czirbusz 3—5 m-nek (14—224), Kogutowitz 1—3 m-nek (13—176) mondja a tavat, sőt a parti lakosság 6 m mélységről is beszél. Mindezek csak megbízhatatlan átlagértékeknek tekinthetők. Részletes, az egész medencére kiterjedő mélységbeli adatok egyáltalában nem álltak rendeli ezésünkre. A legrégibb és egyúttal a tó három helyére vonatkozó mélységmérési adatokra a már említett Chiapó Beniaminus 1792. évi Observationes Hydraulica de Lacu Welentzensi" című munkájában akadtam. Chiapó közli a tó hosszmetszetét is, amely szerint a tó mélysége Velencénél 5 láb, 0 hüvelyk, 6 vonal (1-59 m), Sukoró alatt 3 láb, 9 hüvelyk (1-19 m)'és Pákozdnál 2 láb 10 hüvelyk (0-90 m). Ezek szerint a tó Velencénél a legmélyebb és Sukorónál pedig a legsekélyebb volt. Ma pedig Velencénél 1-70 m, Sukoró alatt 2 m és Pákozd alatt 1-70 m mély a tó. Annak okát, hogy a víznek a mai mélysége az említett helyeken nagyobb, mint másfél századdal ezelőtt, semmiesetre sem kereshetjük a tó akkori alacsonyabb vízállásában, mert ebben az esetben mindegyik mélységnek egyenlő arányban kellett volna csökkennie. A mélységi adatok eltérését a tó 1866-i kiszáradása okozta. A tó környékén az uralkodó szél észak-északnyugati. A kiszáradt mederben a szél erősen érvényesítette deflációs hatását. Különösen a nádmentes helyekről kifújta a kiszáradt iszapot és ott mélyítette a tó medrét, vagy pedig a nádasokba fújta és azokat feltöltötte. Természetesen a nádasok védte szélárnyékos helyeken a defláció kisebb volt, aminek megfelelőleg alakult ki a meder arculata is. így változott meg a tó viszonylagos mélysége. A tó mélységéről, valamint a fenék morfológiájáról mindaddig nem alkothattam tiszta képet, míg a tavat 1932 augusztusában e tekintetben is fel nem mértem 1 Az isobat térképet mintegy 650 mérés alapján készítettem. A mérést centiméterekre beosztott mérőléccel végeztem, amelynek alsó végére egy 15 cm átmérőjű bádogkorongot erősítettem, hogy a rúd az iszapba ne merüljön bele. A felvételnél a M. Kir. Állami Térképészeti Intézet által a légi felvételek és ezek alapján készített 1 : 25,000-es méretű térkép voltak segítségemre. E mérések eredményeként megállapítható, hogy a tó legnagyobb mélysége 2 méter, a Gárdony község előtti tisztás közepén van. Ez a mélység azonban csak igen kis területre korlátozódik, a fél négyzetkilotmétert is alig éri el. Ezután a következő legmélyebb rész az Agárd előtti tisztást foglalja magába, amelynek legmélyebb pontja 1-80 m. A tó mélység1 L. Vízügyi Közlemények 1933. évf. I. füzet 226. oldalán.
