Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

Kivonatok, mellékletek - Melléklet a 4. számhoz

Gyakorlati szempontból a kérdésnek csak annyiban van fontossága, hogy minő alakot adjunk a folyássebesség egyenletében az egyenlet fölállítására elfogadott módszer szerint annak a kifejezésnek, mely akár a nyomás veszteséget , akár a mederfal visszahatását, vagyis az ellenállás igazi értékét jelenti. Ellenállás és nyúlósság. Fontos kérdés, hogy mi az eredete az ellenállásnak, mely a természetes folyadék mozgásával szemben jelentkezik. Manapság, legalább is a fizikusok azt fogadják el, hogy a folyással szemben mutatkozó ellenállás, vagyis a folyás mechanikai energiájának megcsökkenése, egyszerűen a folyadék nyúlósságának (viszkozitásának) következménye s ez a nyúlósság nemcsak a mederfalnál jelentkezik, hanem a folyadék egész tömegében, mely mozog, vagy alakját változtatja. A nyúlósság épp annyira tartozik a mechanikához, mint a fizikához. Du Buat nem tudta megkülönböztetni a nyúlósságot a hajcsövességtől ; azt hitte, hogy bizonyos határon túl a nyúlósság abszolút akadálya a folyadék mozgásának. Magának Barré de Saint-Vénanl-nak is nagyon tökéletlen fogalma volt a nyúlósságról, mert föltette, hogy a gázok, bár van belső surlódásuk, mentek a nyúlósságtól. Más szerzők megkülönböztetik az ellenállást a nyúlósságtól és csak föltevésként fogadják el a két fogalom azonosságát. De leggyakrabban a hidraulikában nem használják a nyúlósság szót és a fizikát és hidraulikát összekötő híd nem mindig járható. Az idáig elfogadott nézet Stokes munkái (1840—1810) és Youle kísérletei alapján az, hogy a mozgásban levő folyadék meleget fejleszt . E tanulmányok megmutatják, hogy azok a változó jelenségek, melyek a folyadékok nyúlósságát jellegzik, lényegükben a mechanikai energiának különböző módon megnyilvánuló csökkenésében állanak és ezt a csökkenést a melegmennyiség fölszabadulása egyenlíti ki. Ellenállás, vagy nyúlósság egy ugyanazon jelenség : az energia csökkenése és ezáltal a hidraulika szoros kapcsolatban van a termodinamikával. Ez a nézőpont fontos ; és valóban ez az, melyre helyezkednünk kell, hogy majdnem az egész kísérleti hidraulikáról, Poiseuille. Darcy, Reynolds és Bazin hidraulikájáról ítélkezhessünk, mert ez a kísérleti hidraulika egyedül az energia szétszóródásának tényezői kutatásának és értéke megállapításának tanulmányából áll. Nyomásveszteség a szabályos és lassú mozgásban. E vizsgálódásban különbséget kell tennünk a szabályos és kavargó mozgás között. A szabályos, vagy szabályosnak föltett mozgás az, melyre az első, Newtonig visszamenő tanulmányok vonatkoznak. E tanulmányok eleinte elméletiek voltak. De mégis Coulomb iskolaivá lett kísérleteivel igyekezett igazolni Newton kutatásait. Majd Navier 1822-ben, Poisson 1829-ben követték a Newton megnyitotta utat és a molekulás hatás föl te vésés törvényére támaszkodva megadták az első matematikai elméletet. Saint-Venant-nal (1843) és Stokes-szál (1845) megnyílik a molekulás elmélet elhagyásának korszaka és a pozitív kutatások kezdete, mihez alapul a sebesség