Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - V. Dr. Einwachter József: A Boulder-gát

63 valamint 2 db 40.000 kW-osát pedig az arizonai parton. Az erőtelep alapozási munkái 1934 nyarán már elkészültek. A gépház 1935-ben teljesen elkészült, sőt egy egységet már üzembe is helyeztek. Ez okból 1935 tavaszán a gát mögött a víz tárolását is megkezdték. A felső elzáró töltés a folyóban marad, csak az alsót hordják el, mihelyt az üzem megindul. A felduzzasztás előtt mind a négy körülfutó alagút felső végének ékalakban, dugószerűen kiképzett részét betonnal kifalazzák. Tekintettel arra, hogy a nyomóvezetékekben közel 17 atm. nyomás lesz s ennek megfelelően a várható sebességek is tetemesen nagyok lesznek, figyelembevéve továbbá a turbinák hirtelen elzárásából származó nyomásnövekedést, a turbinákhoz vezető és betonnal kifalazott alagútak mindegyikét még külön erős acéllemezekből készült csövekkel bélelték ki. A beépítésre került acéllemezek súlya nem kevesebb, mint 20.000 tonna. Az acélcsövek vastagsága a 9-1 és 2-3 m átmérőnek megfelelően 7—1-5 cm között változik. A csövek előállítására a helyszínen külön gyárat szereltek fel, minthogy a nagy csövek szállítása vasúton lehetetlen lett volna. A 9-1 m átmérőjű csövekhez, melyek 7-3 m hosszú darabokban készülnek, 2x3 darab 9-75x4 m nagyságú és 7 cm vastag lemez szükséges; minthogy pedig egy-egy ilyen lap súlya már magában 10 tonna, 2 lemez már maga egy vágón rakományát képezi. Két ilyen 3 darab lemezből készült csődarabot összehegesztenek s mint egy darabot építik be és illesztik össze az alagutakban. Az acéllapokat feldolgozás előtt teljesen kiegyenlítik, majd hengeres sajtolókkal körívesen meghajlítják és összehegesztik. A hegesztések jóságát X-sugarakkal való átvilágítással s fotográfiák készítésével ellenőrzik. A már eddig is felsorolt óriási számok mellett talán már nem lesz feltűnő, ha megemlítem, hogy ehhez az ellenőrzési munkához nem kevesebb, mint 120 km filmszalagra van szükség. A telep üzemi felszerelése beszerelt csövekkel együtt 11 millió dollárba kerül. A szükséges anyagoknak, csöveknek a helyszínére való szállítására 6 drótkötélypályára szerelt emelő szolgál. Ezek közül a legnagyobbat az állam szerelte fel s ez az építés befejezése után is helyén marad. (L. 3. ábra). Ez utóbbi 135 tonna súly emelésére alkalmas. Ezzel emelik a nagy csöveket, melyek önmagukban is 60 tonnát képviselnek. Jellemző még erre az emelőre, hogy a futómacska maga 25 tonna, míg az emelő kötél teljes lelógásakor 9 t. A kötelek fesztávolsága 384 m, átmérőjük 88 mm, 480 t szakító szilárdsággal. A kábeltornyoknál a 6 kötélhúzó igénybevétele 900 tonna. A többi 4 drótkötélpálya átlag 20 t emelésére alkalmas, velük a munkateret úgy behálózták, hogy az anyagokat bárhová könnyen elszállíthatják. Az emelőláncokat a sziklaoldalakban elhelyezett öt pontból irányítják. Ezek egymással telefon útján érintkezhetnek. Ellenőrzésük a 135 tonnás emelő tornyából központilag történik. Míg a többi darut az építés befejezésével leszerik, ez utóbbi továbbra is megmarad. Amikor a sziklapartba vájt lejáró út egyik kiszögellő terraszáról végignéztem a mély szakadékból feltörő hatalmas építményt, a körülötte zajló életet : a sok ideoda futkosó gépjármű, kotró, daru és felvonó mellett önkéntelenül is az embert kerestem, aki a maga örök alkotóvágyával — saját parányiságát feledve — mindenkor azon volt, hogy a természet erőit a maga szolgálatába kényszerítse, alkotóerejének pedig maradandó emléket állítson. Az egyiptomi fáraók rabszolgaseregcinek