Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - V. Dr. Einwachter József: A Boulder-gát
60 megfelelően igen nagy. A vizet az alsó töltésbe beépített szűrőkútból nyerik. Az elhasznált víz a gát testébe épített víztelenítő csöveken keresztül a gáttest aljába épített és a gát tengelyét követő tárnába jut, amely a gáttest szélén a sziklapartok mentén lépcsőzetesen halad felfelé. A víztelenítő csövek 50 cm átmérőjűek s egymástól 3 m-re vannak elhelyezve. A gátfenék víztelenítése fúrólyukak útján történik, amelyek egymástól 1-5 m távolban vannak. A víztelenítő tárnában összegyűlendő vizet az építés ideje alatt szivattyúk segítségével az egyik szomszédos alagútba nyomják. Érdekes, hogy az öntözés hatására a víz mangántartalmától az egész gáttest lassanként világosbarna színt nyer. A gát belsejének ellenőrzésére 2 felvonóval felszerelt akna szolgál, amelyhez még egy körülfutó és két sugárirányú tárna csatlakozik (5/c ábra). A megfigyelő tárnából közvetlenül a turbinaházba lehet jutni, amely a gáttest aljában ehhez hozzáépül. A gát faltestéből 1934. év júniusában 1/ 3-rész már készen volt. Ma teljes magasságban áll a gát. Az alagutak építése. A négy körülfutó alagút építési munkáit úgy hajtották végre, hogy nemcsak a két végéről, hanem középről is tárnát hajtottak előre s így egyszerre négy helyen dolgozhattak. A szikla fejtését minden különösebb kiducolás nélkül, négy részletben végezték. A 6/a ábra szerint a III. jelzésű rész kitakarítását mozgó kocsikra szerelt fúrókkal végezték. A mintegy 30 darab fúrógépet 5 emeletben helyezték el s ezekkel a félszelvényt egyszerre dolgozták ki. A szerelvény 7 m széles és 7-5 m magas s így a kőtörmelék eltakarításánál használt kocsik a 17 m-es szelvény másik felében szépen elfértek. A félszelvény kifúrása után a szerelvényt a hozzákapcsolt vizet és sűrített levegőt tartalmazó tankkal együtt áttolták a másik szelvényrészbe. Ez a művelet mindössze 20 percet vett igénybe. Ilymódon a szerelvény napi átlagos teljesítménye 45 munkással 8 m volt. Az alagutakat 90 cm vastag betonfallal bélelik ki. A napi beépítés mértéke közel 1900 in 3, miért is a munka gyors előmenetele érdekében külön mozgó mintadeszkázatot és betonozó szerkezeteket alkalmaztak. A munkát csupán az a körülmény nehezítette meg, hogy a betont 1-5 m-nél magasabbról nem volt szabad leejteni, sem többet vízszintes irányban elmozgatni. A burkolófal betonozását 3 részben végezték. Először a fenékívet öntötték ki formák között. Erre a célra gondosan elkészített vágányt fektettek, amelyen merev keret mozgott. Erre a keretre szerelték a mozgatható betonozó vödröket (3. és 4. kép). Ezt követte a 24 m hosszú, bordákkal merevített, acéllemezekből álló oldalzsalu, amelyen 2-7 m távolban egymás felett 7 öntőnyílást hagytak az oldalfalak betonozására. A nyílásokat a betonozás előrehaladásával egymásután bezárták. A harmadik menet volt a tetőboltozat elkészítése. Ehhez ugyancsak vágányokon futó acélszerkezet szolgált, amelyen a zsaluzásnak a pontos alátámasztása és kimerevítése külön e célra elhelyezett olajsajtolókkal történt. 6. ábra. A túlfolyók alagútszelvényének vázlata, a) A fejtésnek és bj a bélésfal falazásának rendje.
