Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - III. Schwertner Antal: A betonkészítés újabb irányai

VIII. és a vízcementtényező lehetőleg alacsony. Ilyen betont akkép készíteni azonban, hogy az egyes szemek úgy feküdjenek, hogy a lehető legkisebb térfogatot foglalják el, nehéz feladat. Erre valók a vibrátorok.

1 A közzétett adatok szerint mind plasztikus, mind földnedves betonokhoz lehet a vibrátorokat használni. A rezgésbe hozott földnedves beton is úgy viselkedik, mint egy folyadék. A beton egyes szemcséi a rezgés alatt időnként annyira távolodnak a többitől, hogy a velük való súrlódás megszűnik, vagy legalább is erősen csökken és így önsúlyuk alatt mind mélyebbre süllyednek: a beton tömörül. A beton folyóssá válása addig tart, amíg a vibrálás folyik és ennek megszüntetésével a beton eredeti konzisztenciáját veszi fel. A betonnak rezgetés közben való folyadékszerű viselkedéséből következik, hogy a benne lévő levegőbuborékok és a fölös vízmennyiség a felszínre igyekszenek. A vibrálásnak két fajtáját különböztethetjük meg, a berázást és az átrázást. Berázáskor a betont a mintával egyetemben hozzuk rezgésbe, vagy a rezgéseket csak a beton felületén közöljük a betonnal. Atrázásnál a beton belsejét helyezzük rezgésbe. Kétségtelen, hogy ez az utóbbi eljárás a jobb és célravezetőbb, de általában csak nagytömegű betontestek készítésénél lehet célszerűen alkalmazni. A gyakorlatban a leginkább elterjedt vibrátoroknak két nagy csoportja van. Az egyik csoportba a pneumatikus, a másik csoportba az elektromos vibrátorok tartoznak. A pneumatikus vibrátoroknál sűrített levegővel mozgatott dugattyú löketei okozzák a rezgést, a villamos vibrátorok lényege pedig egy olyan elektromotor, amelynek rotorja vagy excentrikusan van elhelyezve, vagy amelynél a forgó tömegek kiegyensúlyozva nincsenek. A percenkinti rezgésszám igen tág határok között (2400—21,000) ingadozik. Vannak más elven alapuló vibrátorok is. Vannak például olyanok, amelyeknél a mintadeszkázaton belül összefüggő csőhálózatot helyeznek el, amelynek egyes pontjaihoz belül üres, rugalmas testek csatlakoznak. Ezeket a testeket a csőhálózat közvetítésével levegőlökésekkel hozzák rezgésbe. Egyébként az egész szerkezet bent marad a betonban úgy, hogy a csöveket, mint vasbetéteket is fel lehet használni. A vibrált beton igen tömör, térfogatsúlya 2500 kg/m

3 is lehet, a vibrálás nélkül készülté a 2400 kg/m

3-t is ritkán éri el. A vibrálással elérhető szilárdságnövekedésről található adatok hézagosak. Vannak, akik 20%, és vannak, akik 200%-os szilárdságnövekedésről tesznek említést. Ez érthető is, mert egészen más értékhez jutunk, ha egyszerűen két betont összehasonlítunk egymással, vagy ha figyelembe vesszük azt is, hogy a vibrátorok alkalmazása esetében olyan földnedves konzisztenciájú beton bedolgozása is szóba jöhet, amelyet a szerkezetbe kézi bedolgozás esetében használni már nem lehetne. A vibrált beton előnyei között meg szokták említeni, hogy a beton teljes tömegében igen egyenletes felépítésű és szilárdságú. A vibrálással készült betontestek különböző részeiből kivágott próbakockák között állítólag 10—15%-nál nagyobb eltérést a szilárdságban nem tapasztaltak. A beton egyenletes felépítését a közzétett adatok szerint dekoratív célokra is célszerűen ki lehet használni, mert a homokkal megfújt felületek igen szépek és egyenletesek, különösen, ha az adalékanyag megválasztása is célszerűen történik. 1 Vibrátorra a rezgetők, vibrálásra a rezgetés, vibrált betonra a rezgetéssel készített beton magyar kifejezéseket ajánlom. A szerkesztő.