Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása
494 a gőznyomással a Raoult-törvény szerint összefügg.) Tehát nemcsak 10%-os kénsavoldat gőznyomásával, hanem más nagyobb vagy kisebb gőznyomású oldatok tenziójával, sőt magával az oldattal is egyensúlyba juthat a hidrátburok. Természetesen nagysága ilyenkor különböző lesz. Trofimov, Alten és Kurmies 2 6 végeztek errevonatkozólag számos vizsgálatot és azt találták, hogy a hidiátburok nagysága, 100 g agyag által g-ban kifejezett vízmennyiséggel mérve, a szemcse felületét határoló oldat ozmózisnyomásával a következőképen függ össze : _Í Wy=2-21. Na. Tt-2 0-87 К я~г + 046 Mg n~6 + 0-45 Ca n~~6 ahol W y a fenti vízmennyiség, Na, K, Ca és Mg a 100 g agyag által adszorbeált ionok mennyisége grammegyenértékben kifejezve és я az ozmózisnyomás atm.-ban. A 10%-os kénsav ozmózisnyomása л = 50~6 atm. az ebben az esetben megkötött vízmennyiség tehát ; Wy = 0-311 Na + 0-122 К + 0-238 Mg + 0-233 Ca. A táblázatban közölt adatokat ezzel az egyenlettel számítottam ki. Aliénés, Kurmies kísérleteiből az is kiderült, hogy a hidrátvíznek az adszorbeált ionok mennyiségétől való függését hiperbolákkal lehet feltüntetni, amelyeknek тт = 50 körüli része már erősen az asymptotikus ágon fekszik. Ezért olyan állandó jellegű számértéke a talajoknak a higroszkóposság, mert я kis változásai Wy értékét e régióban már nem nagyon befolyásolják. л = 10 atm.-tói kezdve azonban csökkenő ozmózisnyomás mellett Wy rendkívüli módon növekszik, míg -T=ö-nál elméletileg végtelen nagy lesz. Gyakorlatilag természetesen Wy még л = 0-nál is véges, bár kissé határozatlan érték, mivel * kis változásai Wy értékét rendkívül erősen befolyásolják. Minthogy a növények vízszükségletük legnagyobb részét ozmotikus úton a talajból elégítik ki, az elmondottaknak igen nagy fontossága van. A hajszálgyökerek sejtfala ugyanis féligáteresztő (semipermeábilis) hártyaként viselkedik : az oldószert átbocsájtja, az oldott anyagot azonban 6. ábra. A sómentes vízburok és az adszorbeált kationok közötti összefüggés. — Fig. 6. Die Abhängigkeit der salzfreien Wasserhaut von der Kationenbelegung. (Alten— Kurmies nyomán.) 2 6 Alten és Kurmies : Beihefte zu den Zeitschr. angewandte Chemie No 21. (Berlin, 1935).
