Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

487 A kötöttség gyakorlati mértékéül bizonyos relativ tulajdonságokat lehet használni, amit műszóval morfolcgiai struktura név alatt foglalhatunk össze. A kötöttséget jellemző tulajdonságok ugyan elég tág határok között mozognak, de a helyszíni felvétel alkalmával jó szolgálatokat tehetnek. Ezek a tulajdonságok a következők : Homokos szerkezetű az olyan talaj, amely száraz állapotban szemmel láthatólag egyes szemcsékre hullik széjjel. Az ujjak között dörzsölve, különösen kissé megnedvesítve, érdes fogású. Az ilyen talajok a kötetlen homoktalajok. Homokos vályognak nevezzük azokat a talajokat ,amelyek már száraz állapotban a talaj apró rögöcskékké (morzsákká) állnak össze, de ezek gyenge nyomásra szétporlanak és nedves állapotban a talajt az ujjak között szétdörzsölve, érdes fogású. Ezek a gyengén kötött talajok. Vályogtalaj okban a morzsák már ellentállóbbak, könnyű nyomásra nem esnek széjjel, nagyobb rögök is láthatók, amelyek azonban már enyhe ütögetésre morzsákká esnek széjjel. A talajt nedvesen ujjaink között szétdörzsölve, nagyon kevéssé érezzük érdesnek, de még nem síkos, mint a szappan. Ezek a közepesen kötötttalajok. Agyagtalajoknál a morzsák kemények, ellentállók, felületük sima, a nagyobb rögök nehezen aprózhatok fel. A nedves talajt ujjaink között dörzsölve, érdességet nem érzünk, ellenben síkos a talaj, mint a szappan. Ezek az erősebben kötött talajok. Végül a nehéz agyagtalajok megszáradva vagy sima felületű nagy rögöket alkotnak, mint a szikesek, vagy pedig sok apró, prizmatikus, sima, sokszor egészen fényes felületű rögöcskévé esnek széjjel, mint a réti agyagok. Nedvesen szétdörzsölve síkosak és igen ragadósak. Ezek az erősen kötött talajok. A kötöttségi fokok között számos átmenet lehetséges. Szikeseknél arra is ügyelnünk kell, hogy a szikes vályogtalajok az adszorpciós komplexum magas nátriumtartalma miatt a helyszíni vizsgálatnál agyagnak mutatkozhatnak. Vannak azután porszerű szerkezetű talajok, mint a lösz és sok kilúgzott szikes talaj legfelső rétege, amely szárazon finom lisztszerű szerkezetet mutat. Előbbit egyéb látható sajátságai (szín, mésztartalom, esetleges kövületek) alapján általában meg lehet határozni, míg az utóbbinál az ilyen porszerű talajok rendesen vályognak megfelelő összetételűek és annak is minősítendők. A fiatal öntésterületek alluviális öntésiszapja is ilyen szokott lenni friss állapotban. Ezek is vályogos kötöttségűnek vehetők. b) Zsugorodás. A legtöbb talaj súlyegységnyi mennyisége nedves állapotban nagyobb térfogatú, mint szárazon, ezért a nedves talaj száradásakor zsugorodik. A zsugorodás főleg az agyagos rész mennyiségétől és sajátságaitól függ, lineárisan mérve homokoknál alig 1—2%, míg erősen kötött agyagoknál 15% is lehet. A zsugorodás mértéke mezőgazdasági szempontból is igen fontos. Az erősen zsugorodó talajokon könnyen képződnek nagy repedések, amelyek a talajra hulló csapadékvizet gyorsan elvezetik, olyan mélységbe, ahonnan a növényzet azt felvenni nem tudja. Fokozottabb mértékben áll ez az öntözővízre is, amire nézve a közelmúltban a gyulai folyammérnöki hivatal által létesített halásztelki öntözésnél konkrét példát láttam. Ezért repedezésre hajlamos, erősen zsugorodó talajú öntözött területeken a talajt sohasem szabad kiszáradni hagyni. A zsugorodás okozta összehúzódás a növények gyökereit el is szakíthatja. A zsugorodás folytán előállott repedések mentén pedig érdekes talajkicserélődés