Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

4. szám - II. Endrédy Endre: A talajtani ismeretek rövid összefoglalása

A TALAJTANI ISMERETEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA. írta: ENDRÉDY ENDRE. I. TALAJTANI ALAPFOGALMAK. 1. A talaj fogalma. Talajnak nevezzük Földünk legkülső rétegeiből azokat, amelyeken és amelyekben a növények élnek vagy élhetnének. Ismerünk ugyanis olyan talajokat is, amelyeken külső vagy belső okokból növényi élet nem tud kialakulni. Talajszelvénynek (talajprofil) nevezzük pedig az egész rétegcsoportot, amelyben a talajt kialakító erők működtek vagj' még mindig működnek. Ez a rétegsorozat egy vagy több rétegből áll és az anyakőzetig terjéd, amelyen vagy amelyből a talaj kialakult. Talaj alatt általában az egész talajszelvényt értjük és nem csak a felső, rendesen sötét színű televényes réteget. Geologiai kor szempontjából tekintve az élő talaj általában a jelenkorhoz (Holoce'n) tartozik. Előfordulnak azonban olyan talajok is, amelyek régebbi geologiai korban jöttek létre és az akkori viszonyoknak megfelelő jellegüket még ma is mutatják. Az ilyen talajokat maradvány (relildum) talajoknak nevezzük. Ilyenek például a hegyaljai vörös nyiroktalajok. Kőzettani (petr о gráfiai) tekintetben a talajok általában üledékes (szediment) kőzetek. Alkotórészeik szervetlen (ásványi) és szerves (főleg növényi) anyagok. Tágabb érteleniben azonban a talajt élőlényhez hasonlíthatjuk, mert a talaj él, benne állandó fizikai, kémiai és biologiai átalakulások folynak. Éppen ezeknek az átalakulásoknak iránya, mikéntje szabja meg a talaj jellegét (típusát). Ezért a talaj nem egyszerűen üledékes kőzet, hanem ásván3?tani, kémiai és biológiai együttes, melynek tanulmányozásánál valamennyi tényezőt figyelembe kell vennünk. Stebutt és 'Sigmond a talajt kialakító és további sorsát kormányozó erőfolyamatok összességét a talaj dinamikájának nevezik.

1 Hogy melyek azok az erőfolyamatok, amelyek a talajt kialakítják, azt legcélszerűbb néhány példán bemutatni. Budapest határában a Hűvösvölgyben erdők vannak. A csapadék aránylag sok, a lomberdő a párolgásokozta vízveszteségeket erősen csökkenti. így tehát a talajra jutott víz nem párolog el, hanem lefelé szivárogva, a felső talaj ásványi anyagait a talajszelvény mélyebb részeibe mossa. Amellett a lehulló lombtakaró az árnyékos erdőben az állandó nedvesség mellet úgy bomlik, hogy sok humuszsav keletkezik, amely a víz kilúgzó hatását elősegíti. A feltalaj tehát lassanként mind savanyúbb kémhatású és az úgynevezett növényi tápanyagokban mind szegényebb lesz. A talaj tehát kilúgzott (elszegényedett) jellegű. Ha az ilyen területen az erdőt kiirtjuk és mezőgazdasági 1 Stebutt: Lehrb. d. alig. Bodenkunde, 71. о. (Berlin, Bornträger, 1931). — 'Sigmond, E. : Általános talajtan. 15. o. 30*