Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete
441 Kár, hogy a kidolgozott skála csak a Hortobágyra vonatkozik. Az 1. fokozatba kerülhetne még az alkálisós, meszes-szódás talajokon a. sziksófű, sutalap, szaka-ballagófű, sziki libatop, mondhatnám a pozsgás zsázsa (kásavirág), mely egyébként a 2. fokozatban szereplő sziki mézpázsit kísérője a Duna—Tisza-közén. Mindenesetre a 2. fokozatba volna sorolható a hengerszárú (Gerard-) szittyó, a zsióka, sziki libatop, szúrós bajuszpázsit. A keskenylevelű kerepet pedig legalább a 4., sőt még a 3. fokozatba is besoroznám. Ugyancsak a 4. fokozatban foglalhat helyet kellő talajnedvességnél a hernyópázsit. Látható tehát, hogy a területen egyes növényfajtákból, kivált a kifejezett sókívánó halofita növények jelenlétéből, de még inkább a vezérnövények (itt a tömeges megjelenés értendő a „vezér" kifejezés alatt) társulásaiból, azaz asszociációiból meglehetősen biztos következtetést vonhatunk a talajok sótartalmára és a sósréteg mélységi szint áj ára. A halofita növények jórésze külső megjelenésében (húsos levélzet, heverő szár, vörösbe forduló vagy hamuszürke színeződés, a lellegnél, gerebcsinnél lila virágzat) meglehetős feltűnő és így a középiskolákban szerzett növényismeret némi felfrissítése, az egyéb tudományos és műszaki munkakörben dolgozók részére is megadja a legfontosabb sziki növényzet felismerését és ezzel a növényzetből a talaj megítéléséhez hasznos következtetések vonására nyújt lehetőséget. Már pedig ez az egyszerű botanikai talajvizsgálat — minden műszer, talajfúrás nélkül •— legalább is hasznos figyelmeztetéseket ad arra, milyen telkesítési munkák biztatnak eredménnyel, hogy a talaj milyen hasznosítást tesz lehetségessé. Ha például egy tócsa vagy vízfolyás partján a sziki gerebcsin lila mezőben tömegesen mutatkozik és a kiszáradó tócsák partján, nyáron a szúrós bajúszpázsit heverő bokros szárai terpeszkednek, a tocsogókban zsióka van vagy a pozsgás zsázsa (kásavirág) fehér virágja borít nyári havas leplet a területre, biztosan tudhatjuk, hogy a terület szikes sót és szódát tartalmaz és itt a vízzel borítás — a tógazdaság — több eredménnyel biztat, mint a lecsapolás, melynek a sóoldatok besűrűsödése, a növényzet kipusztítása, sziksósivatagképződés a valószínű eredménye. A sziki növények ismerete tehát a magyar szikesek telkesítésében oroszlánrészt végző magyar kultúrmérnöki karnak sok esetben nagyon sok segítségére lehet. De segíti ez munkájában a geológust is, akit talajtérképezési munkálatainál, a növényzetnek a sziken oly gyakori változásával figyelmezteti, hogy a változott növényzet alatt bizonyára változott a talaj sótartalma és rétegeződése, érdemes tehát egy újabb fúrás és laboratóriumi vizsgálat munkáját a változás okának részletes felderítése végett elvégezni. Más részről, ha egy vidéken a talaj összetétele, rétegződése és a borító növényzet botanikai összetétele közötti összefüggésekkel a geológus tisztába jött, a sziken szinte mozaikszerűen jelentkező eltéréseket a könnyen áttekinthető növényzet alapján nagyobb részletezéssel térképezheti. A Földtani Intézet által a Hortobágyról kiadott Sigmond-féle dinamikus talajtípustérkép és a Magyar Pál által ugyancsak a „Hortobágyvidéki szikes talajokról a növényasszociációk alapján készített térkép" sok helyen igen szép egybehangzásokat mutat, viszont látható, hogy utóbbiban a változatosabb, mozaikszerű kép megerősíti az előbb írtakat.
