Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
4. szám - I. Fáy Andor: A magyar szikesek növényzete
439 Természetesen a sóhatással szemben a különböző növények különböző mértékben képesek ellenállani. Amíg például Rapaics szerint 1 a szántóföldi növények között a búza 01% összes sót bír csak el és 0 08% szóda már ártalmas számára (mások szerint már 1 kg talajban x/ 3 g szóda mellett is kipusztul), a lucerna 010—0'15% összes sótartalom mellett még jól fejlődik és 015—0-20% összes sót képes a talajban elbírni. Ugyanez a határa a cukorrépa sótűrésének, a takarmányrépáé pedig valamivel még több. A rétek növényzetéből az ecsetpázsit 0'14% összes só- és 0'05% szódatartalomig, a réti perje keskenylevelű változata, valamint a fehérhere, tarackostippan 0'25% összes só és 0"10% szódatartalomig, a kerep 0 É3% összes só- és 0"14% szódatartalomig, a komlós lucerna egyes esetekben állítólag 0-5%, összes só- és 0-20% szódatartalomig bírja a szikesedést. A napraforgó ugyancsak megél 0-5% sótartalom mellett. Ezt meghaladó összes só-, illetve szódatartalommal szemben csak a sókedvelő (halofita) és egyes szívós, szárazságtűrő legelőfüvek és igénytelen parlagi vagy mindenütt megélő növények (például székfű, madárkeserűfű) bírnak ellentállani. Herke Sándor például megtalálta a sziki mézpázsitot szikőr társaságában, Szeged alsóközpontnál oly talajban, mely 0-65% szódát és l-60% összes sót tartalmazott, pozsgás levelű zsázsát (kásavirág) pedig a Domaszék-Lodritónál oly helyen, ahol a legfelső homokréteg 0'90% összes só mellett 0-46% szódát tartalmazott. Veresnadrágcsenkesz és sziki üröm növénytársulása alatt Kopáncspusztán a 30—45 cm közötti talajrétegben ugyancsak Herke Sándor az összes sóval egybeesően 0'3G% titrálási lúgosságot, mint szódatartalmat állapított meg. Tiszta szikőrvegetációt viszont ugyanitt oly helyen talált, ahol a 10—25 cm közötti talajrétegben 10 pH talajlúgosságnál 0'52% szóda, 25 cm alatt 0'61% szóda volt és az összes só Г04—1'02%-ot tett ki. Az angol perje önálló növénytársulást csak ott képez, ahol legalább 40 cm mélységig a talaj szódamentes. Veresnadrágcsenkesz között Rapaics találta azonban oly helyen (Békéscsaba, Szánk), ahol 25—50 cm mélyen a talaj 0'209% összes sót és 0-085%, sőt Szánkon 0'122% szódát tartalmazott 9"47 pH mellett. Látjuk tehát, hogy a növényfajták sótűrése nagyon változó, azonban ennek a kérdésnek mérlegelésénél mindig figyelembe kell venni azt is, hogy a sósréteg, az akkumulációs szint milyen mélyen van és milyen fizikai összetételű talajjal van dolgunk. A sóhatás ugyanis kivált a sekély gyökérzetű növényeknél annál kisebb, minél mélyebben fekszik a sós réteg, az úgynevezett akkumulációs szint és minél lazább szerkezetű a talajnak az a rétege, melyben a gyökérzet van (az úgynevezett rhizoszféra). Ha azonban a sekély gyökérzetű sziknövényzet, a talaj legfelső rétegét képező lemosódási szintből vegetálva, a mélyebb akkumulációs szint fiziológiai sóhatása alól bizonyos fokig ki is tudja magát vonni, fejlődéséhez a sekélyebb talajrétegben kevesebb tenyészvízmennyiség áll rendelkezésére. Tehát ily helyen a növényzet a szik másik ártalmas következményével, — az elégtelen vízellátással kénytelen felvenni a küzdelmet és ritka állásban is törpe, csenevész marad. 1 A növények társadalma.
