Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - VII. Szakirodalom

425 réröl így ír : ,,Ennek a mérőeszköznek az alapelve oly egyszerű és természetes, hogy mihelyt felmerült bennem a gondolata, azonnal kifutottam a mezőre a patakhoz, ahol elsőül egy egyszerű üvegcsővel végeztem a várakozást teljesen kielégítő kísérletemet. Első kísérletem után nem tudtam elgondolni, hogy egy ilyen egyszerű és hasznos ötlet elkerülhette annak a sok tehetséges kutatónak a figyelmét, akik a víz mozgásával elméletben és gyakorlatban foglalkoztak. Felkutattam tehát az összes hozzáférhető hidraulikai mimkát és közleményt, hogy vájjon tényleg senki sem tett-e említést ilyesmiről és hogy találmányom valóban új-e ?" Pitot felfedezése igen nagy jelentőségű volt és érdemét csak fokozza, hogy néhány műszerén a dinamikus cső mellett a statikus cső is megtalálható már. 1738-ban Bázelben jelent meg Bernoulli Dávid „Hidrodinamikája", amelyben az energia megmaradásának elvét kiterjeszti a folyadékokra, felállítván nevezetes tételét, amely szerint a mozgó vízelem helyzeti, mozgási ós nyomási energiájának összege a befutott útszakasz minden pontjában állandó. Noha Bernoulli maga sohase írta fel a róla elnevezett tételt a ma ismert alakban, az érdem mégis teljesen az övé, a hidraulikát óriási lépéssel vitte előbbre. A Bernoullitétel nagyobb keresztszelvényben történő áramlásra már csak közelítőleg áll. Itt figyelembe kell venni a súrlódásokat, a folyadék nyúlósságát (viszkozitás) és a sebesség egyenlőtlen eloszlását is, amihez Bernoullinak sem a megfelelő matematikai fegyverzet, sem kellőszámú kísérlet nem állott rendelkezésére. A hidraulika összefoglaló kópét ebből a korból Bélidor Bernát (1693—1761) híres „ Architectum hydraulica"-ja adja, mely négy kötetben, 1737—1750 közt jelent meg Párizsban.

1 Bár ez a munka részletesen tárgyalja a vízépítésnek számos ágát, tapasztalati adatokban elég szegény. Különösen fájlalja a szerző, — úgyis mint gyakorlati ember, —- hogy a vezetékekben előálló esésveszteségek számítására még nincsenek megbízható képletek. A vonatkozó kísérleteket többnyire rövid vezetékeken végezték és Couplet sem tudott 1732-ben a versaillesi park vezetékein végzett nagyszabású kísérleteiből általánosítható következtetéseket levonni. Ez az érdem de Chézy-usk., a párizsi utcák főfelügyelőjének jutott, aki 1775-ben állította fel a csatornában mozgó víz sebességének számítására szolgáló alapvető képletét : Fh Pv

2 -, Г= l c

2 vagy ma ismert alakjában : v = A hidraulikus sugár fogalmát valószínűleg nem Chézv vezette be ; de Du Buat már így tárgyalja a képletet és mind zárt, mind nyilt vezetékekre egyformán alkalmazza. A hidraulika fejlődéséhez időközben egyrészt a matematikusok : D'Alambcrt János (1717—1783), Lagrange József Lajos (1736—1813) és Euler Lénárd (1707—1783), másrészt a kísérleti úton haladó kutatók járultak hozzá. Ezek között a legrégibb a svéd Pahlhammar, akinek különböző mintájú vízikerekek hatásfokának vizsgálatára szolgáló berendezését ós végzett kísérleteinek eredményeit egy, Oslóban őrzött, 1705-ből eredő kéziratból ismerjük. Hasonló nagyszabású kísérleteket végzett 1752/53-ban az angol Smeaton és körülbelül ugyanabban az időben a francia de Parcieux. Ezeknél a kísérleteknél kézi szivattyúval zárt vízkörforgást állítanak elő ; úszókkal mérik az esést, a vízikereket fékezik ós számítják a hatásfokot, amely Smeatonnál alulcsapott kerekekre csak 28—32-4%, felülcsapott kerekekre már 52 és 76% között mozog. A mai vízépítési laboratóriumok ősét azonban Bossut Károly abbénál (1730—1814) ós barátjánál, Du Buat Péter Lajos lovagnál (1734—1809) találjuk meg. Bossut abbé, aki ,,

Traité théorique et experimental d'

hydrodimaque" című művének címlapja szerint „a Királyi Tudományos Akadémiának, a bolognai egyetem királyi építészeti akadémiájának, a szentpétervári, turini királyi akadémiának és az utrechti tudóstársaságnak tagja, a királyi mérnökkari iskola vizsgálóbiztosa, a királyi épületek gépiberendezésének és vízműveinek főfelügyelője" Párizsban, 1780 -87-ben jelenteti meg kétkötetes, inkább elméleti irányú munkáját. Du Buat híres könyvének, a „Principes d'hydraulique"-nak címlapja így hangzik : „A hidraulika alapelvei a kormány megbízásából végzett nagyszámú kísérlettel igazolva, vagy a víz egyenletes és változó mozgása folyókban, csatornákban és csővezetékekben ; a folyók keletkezése és partjaik rendezése ; a zsilipek hatása ; hidak, vízmedencék és szökőkutak, a folyókon ós a keskeny 1 A Vízügyi Műszaki Könyvtárnak van egy példánya a mű német kiadásából.