Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - IV. Rohringer Sándor: Talajvízszíntanulmányok a Duna-Tisza-közén
36 Ezen a részen agyaglencse tartja zárva a dombokról lejutó talajvizet, amely csak a Tisza mentén emelkedik újra 3—5 méterrel a terep színe alá. Abony, Cegléd, Kecskemét vidéke a Tiszáig a legalacsonyabb talajvízszint mutatja (3—4 méter) s mint ilyen a túlságos lecsapolások emlegetőinek beszédes cáfolója, mert hiszen termékeny, ami a jó földnek éppenúgy következménye, mint a helyes vízgazdálkodásnak. A talajvíz szintje és ingadozása. A megfigyelési adatoknak az egész Duna—Tisza-közére vonatkozó átfogó feldolgozása során még igen sok általános érvényű megállapítás tehető. A Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társidat területén furt kutakból megfigyelhető, hogy a talajvizek szaporodása a völgyön alulról felfelé menőleg, apadása pedig a terület felső szélétől annak alsórésze felé megy végbe. Ez természetes is, mert a terület esése nem egyenletes (Dunavölgye), a középső- és alsórész nagyon csekély esésű és így az őszi esőzések beálltakor előbb a terület alsórészén gyűlik meg a talajvíz és ez a duzzadás felfelé terjed, annál is inkább, mert a víz zárt szelvényben mozog, vagyis szét nem terülhet. Apadásnál fordítva áll a dolog. Általában megjegyezhetjük, hogy nagy kiterjedésű területeken a nyári záporok a talajvízszín ingadozására csekély befolyással vannak, csak az őszi hosszantartó esőzések és a tavaszi hóolvadások azok, amelyek a talajvízszint befolyásolják. A párolgásnak a talajvízre való befolyása határozottan nem állapítható meg, mert a területek (dunavölgyi szikesek) mélyfekvésű részét vizet át nem bocsátó fedőréteg, jórészt szik borítja, amelynek vastagsága kutak szerint 0'2— Г5 m közt változik. Előző vizsgálatok szerint (Talajvízszín megfigyelések a Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló és Öntöző Társulat területén. Hidrológiai Közlöny, 1933) a felszíni lefolyási hányad záporok esetén igen csekély, maximumban 0~06 liter /sec/ ha. Még kisebb lehet a lassú beszüremkedést megengedő tartós esők idején, főképen ha a talaj vízzel még nem eléggé telt vagy ha a lefolyás nélküli területeken álló vizek formájában megreked. A csekély lefolyási hányadot részben a talajban való raktározódás és részben a felszíni lefolyás elhúzódása vagy teljes elmaradása, a késleltetés idézi elő. A felszíni lefolyást befolyásolja a talaj érdessége, mert ameddig az esésnélküli vagy igen csekély esésű érdes talajon nem gyűlik meg annyi víz, hogy ott a vízcseppek kellő magasságban raktározódjanak, vagyis esés álljon elő, addig a felszíni lefolyás igen lassan, szivárogva megy végbe. A talajban való raktározódás elhúzza a lefolyást vagy egészen hatástalan is lehet. Bizonyos az, hogy a talajvíz nagyrésze nem annyira a lecsapolt területre esett csapadékból, mint inkább a lecsapolt területen kívül a vízgyűjtőn lehullott és a fedőréteg alá szivárgott külvizekből ered, amely érdekes megállapításból az is következik, hogyha a felszínre hullott és ott azelőtt nagykiterjedésű mocsarakat alkotott vizet lecsapolták, ennek a talaj vízállásra káros hatása nem lehetett, mert azzal alig is volt összeköttetésben. Azt lehet mondani, hogy a lecsapolt terület esésnélküli volta és a határoló dombvidék nagy esésben lefelé szivárgó talajvize oly kedvezőtlen helyzetet teremtett a lecsapolásra, hogy általa éppen csak a szükséges minimális hatás volt elérhető.
