Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - V. Boros Tibor: Az öntözés szükségességének meteorológiai indokai hazánkban

409 66-6%-a tagja valamely száraz sorozatnak, ugyanakkor azonban a Duna—Tiszaközén 78-4%-a, a Tiszántúl 77-3%-a, a Hegyvidéken pedig 73-9%-a. Ez annyit jelent, hogy az Alföldön nemcsak több a száraz hónapok és az ezekből alkotott sorozatok száma, hanem még a száraz hónapok is ritkábban különállóak, inkább sorozatosan lépnek fel, méginkább növelve azt a veszélyt, amelyet magukban is jelentenek a mezőgazdaság számára. Ugyanezt a kérdést még más oldalról is megvilágíthatjuk, ha kiszámítjuk a fellépett száraz sorozatok átlagos hosszát, tehát azt, hogy ha valamely évben a száraz hónapok egymást követik, akkor átlagban milyen hosszú ideig, hány hónapig tart egy-egy ilyen száraz időszak. Eredményül azt kapjuk, hogy a Dunántúl átlag 2-6 hónapig, a Duna—Tisza-közén 3-2 hónapig, a Tiszántúl 2-8 hónapig a Hegyvidéken pedig 2-9 hónapig tart egy-egy száraz időszak. Az Alföldön tehát a száraz időszakok átlagos hossza jelentékenyen nagyobb, mint a Dunántúl. Az egyes állomásokra vonatkozó adatokat legjobban térképen összeállítva tekinthetjük át : Látjuk, hogy a száraz sorozatok átlagos hossza a Dunántúl nyugati részén alig haladja meg a két hónapot, a Dunántúl középső részén már 2-5 és 3 hónap között váltakozik, a Duna—Tisza-közén és a Tiszántúl egyes vidékein 3 felett van. Legnagyobb értékét. 3-4 hónapot, a Duna—Tisza-közének északi részén éri el, az Alföld keleti szélei felé ismét csökkenő irányzatot mutat. VI. Öntözővízszükséglet kivételesen száraz évben. Visszatekintve most az eddig mondottakra, all. részben arról volt szó, hogy egy átlagos csapadékú évben mekkora vízmennyiséget kellene öntözés útján pótolni a növényzet fejlődésének biztosításához. Ezután a legkülönfélébb szempontokból láttuk az öntözés szükséges voltát, egyúttal láttuk azt is, hogy nagyon gyakoriak az olyan évek, amikor a csapadék lényegesen az átlag alatt marad, amikor tehát igen nagy vízmennyiség pótlásának feladata hárul a létesítendő öntözőművekre. Felmerülhet a kérdés, egyáltalán lehetséges-e ilyen években számottevő segítséget nyújtani a növényzetnek, nem haladja-e ez meg a technikai lehetőségek határát. Egyszóval keressük az öntözőművek által nyújtandó maximális teljesítményt. Ezt pedig úgy találjuk meg, ha képet alkotunk magunknak arról, hogy egy nagyon száraz évben milyen mennyiségű öntözővízre volna szükség, hogy az aszály pusztításait elkerülhessük. Az 1901-től 1930-ig terjedő időközben számos száraz év volt, országszerte száraz volt 1904. 1917, 1923 nyara. Ezek közül 1923-at választottuk ki vizsgálatunk céljára, nem azért, mintha az egyes hónapokban ekkor mutatkozott volna a legnagyobb csapadékhiány, hanem inkább azért, mert ebben az évben különösen az Alföld nagy részén az egész nyári félév, tehát mind a 6 nyári hónap, vagy legalább is közülük öt az átlagosnál szárazabb volt. 25 alföldi állomás közül 11 állomáson mind a 6 hónap, 12 állomáson 5 hónap, 2 állomáson 4 hónap csapadéka nem érte el a Krüger—Zunker-féle szükséges értékeket. A hiányzó vízmennyiség kiszámításának menete egészen olyan volt, mint a III. táblázatnál. A következő XXIV. táblázat mutatja millió köbméterekben a csapadékhiányt az egyes országrészekben, minden hónapra és minden terményre külön-külön. Megjegyzendő, hogy a gabonafélék számára augusztus és szeptember