Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról

376 Az első kérdés a vasbeton caissonnak mederpilléreknél, tehát vízről kiindítandó süllyesztés esetében való alkalmazása. A Horthy Miklós-dunahíd budai mederpillérének építésénél, továbbá a Margithíd középpillérének kiszélesítésénél már komoly formában felmerült ennek megvalósítása és az előzetes költségszámítások azt mutatták, hogy 5—7000 pengőre tehető az az összeg, amennyivel vasbetonsül lyesztőszekrény építése a vasszerkezetűnél kevesebbe kerülne. Egyelőre azonban, különösen állványozási nehézségek és az újszerűség rizikója miatt nem került egyik sem kivitelre. A mederpillérek süllyesztőszekrényeit ugyanis a hazai gyakorlat szerint kizárólagosan süllyesztőállványzaton szerelik össze és csavaros orsókra függesztve engedik le fokozatosan a mederfenékre. Mivel a vasbetonsüllyesztőszekrény súlya legalább háromszorosa a vasszerkezetnek, az állványon való elkészítés nem jöhet szóba, mert az amúgyis költséges állványozást nagyon megdrágítaná. Gazdaságos azonban a parton elkészíteni a süllyesztőszekrényeket, facsúzdán a vízre bocsátani és úsztatva a süllyesztőállványok közé bevontatni. Ehhez a művelethez természetesen a beúsztatáshoz elegendő vízmélység és csúzda szükséges. A beúsztatott vasbeton süllyesztőszekrények fontos tulajdonságai : 1. hogy vízzárók legyenek ; 2. vékony falvastagsággal készüljenek a minimális merülés végett ; 3. a bevontatásnál megfelelő stabilitásuk legyen ; 4. megfelelő vezetésről kell gondoskodni. Hogy a beúsztatás kisebb vízmélységek mellett is lehetséges legyen, a felhajtó erőt szokták növelni mesterségesen, hogy a süllyesztőszekrény merülési mélységét csökkentsék. Ezt a célt szolgálják : 1. A süllyesztőszekrény alján egy ideiglenes vízzáró fapadozat beépítése. 2. A süllyesztőszekrény födémé alá sűrített levegőnek a befúvása. (Ez esetben nagy óvatosságra van szükség, nehogy a túlzott levegőbefúvás a süllyesztőszekrényt felborítsa. Mint majd később látni fogjuk, néha még külön mesterséges légtartányokkal is felszerelik a süllyesztőszekrényeket kisebb merülés céljából.) Példaképen bemutatom a dunkerque-i kikötőpartfal alapozásánál használt úszó vasbeton süllyesztőszekrények tervét (1. III. tábla c) ábra), amelyen jól látható, hogy milyen minimális méretekkel meg lehet oldani (12—18 cm falvastagság) megfelelő szerkezet esetén nagy alapterületű süllyesztőszekrényeket is. Gondolni kell ugyanis arra, hogy a kezdeti méretek csak a beúsztatás és a vízen át a mederfenékre való lesüllyesztés tartamára kell hogy szolgáljanak. Viszont, mialatt a süllyesztőszekrény a vízen át a fenékre süllyed, a takaréküregek nagy része (vágóélkonzolban) teherbíró betonnal lesz kitöltve. Tehát a mederfenékre való érkezéskor fellépő mértékadó terhelésekkel szemben már jelentékenyen megerősödött, merevebb szerkezet fog rendelkezésre állani. A 18. képen láthatjuk egy kész süllyesztőszekrény vízrebocsátását. Egy másik modern gondolat a Beuchelt és Tsa német cég által szabadalmaztatott és az irodalomból jól ismert ferde süllyesztő eljárás és a körgyűrű alakú süllyesztőszekrény. A ferde irányban süllyesztett caisson ívhidak alapjainál néha tetemes anyagmegtakarítással járhat ; általában mindazon alaptesteknél, melyekre ferde irányú erő hat. Ugyancsak nagyobb megtakarítást nyújthat a körgyűrűalakú süllyesztőszekrény is, — nagy területű alapozások készítésénél, — ha az alapot csak azért kell nagyobb mélységre levinni, hogy a kimosás ellen elegendő