Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
3. szám - IV. dr. Széchy Károly: A pneumatikus alapozásról
367 gesztő láncot magába a vágóélbe akasztott kampóval a süllyesztőszekrény aljáig is vezetni (v.o. 12/b) ábra). Ennek a felfüggesztésnek azonban a tartása is bizonytalanabb és a kikapcsolása is nehezebb. A lesüllyesztés az orsók egyenletes és óvatos lassú leeresztésével történik a süllyesztési programm pontos betartása mellett. Rendszerint 30—80 cm sülylyesztés után szünet következik, melyben a falazást folytatják. Igen fontos, hogy az orsókat egyenletesen engedjék lefelé, mert ha egyik hátramarad, úgy a sülylvesztőszekrény elferdül és erre az orsóra mindjárt tetemes túlterhelés adódik. Az egyenletes terhelés tanúbizonysága az orsók egyforma járása. Arra is ügyelni kell, hogy az orsók mindig feszüljenek, tehát mindig legyen rajtuk terhelés, vagyis a süllyesztőszekrény fel ne ússzon. Erre főként áradó jellegű vízjárás mellett kell ügyelni. Ilyenkor a felhajtó erő növekedése miatt a süllyesztőszekrényt ter-helni kell. A lesüllyesztésnél azzal is számolni kell, hogy a süllyesztőszekrény munkakamrájába levegő szorul, amit a folyton növekedő víznyomás egyre jobban és jobban komprimál. Ez a komprimált levegő azután alulról nyomást gyakorol a födémlemezre, melynek teherbírása ebben a stádiumban még rendszerint csekély. Ezért a beszorult levegő eltávolítása végett kieresztőcsapokkal ellátott csöveket szoktak a födémbe helyezni. Igaz ugyan, hogy ha a levegőt mesterségesen nem pótoljuk, úgy az bizonyos idő elteltével magától elszivárog a süllyesztőszekrény tömítetlenségei folytán. Igen sokszor azonban már a lesüllyesztés alatt is levegőt fúvunk a munkakamrába, hogy az orsók teihelését csökkentsük és a süllyesztőszekrény süllyedését egyenletessé tegyük. Nagy veszélyeket rejt magában az a lehetőség, hogy ha a sűrített levegőt véletlenül nagyobb nyomással engedjük a munkakamrába (ami géphiba vagy a gépek esetleges megszaladása folytán is bekövetkezhet), akkor az a süllyesztőszekrényt megemeli és a vágóélek alatt kitörve ismét az orsókra zökkenti. Ennek elkerülése végett a munkakamra födémében olyan hosszú fix csöveket szokás elhelyezni, hogy az alsó szabad végük a vágóéi fölött 50—80 cm-rel végződjön. Tehát ha a befúvott levegő a vizet lefelé szorítja ez csak a cső végéig süllyedhet, mert ha annak nyílását eléri, akkor azon kiszökhet, (v. ö. 12. b. ábra.) Nagy óvatosságra van szükség, ha a süllyesztőszekrény a mederfenék közelében van és ha eléri a mederfenéket. A víz átfolyási szelvényét a lefelé haladó sülylyesztőszekrény ugyanis folytonosan csökkenti. Ezáltal a víz sebessége nő, ami a lazább mederfenék kimosására vezet. A kimosott anyagot azután a vágóéi mentén a munkakamrába felszökő és ott megcsendesülő víz a süllyesztőszekrény kifolyási végén ismét lerakja. Gyakorlatilag tehát az lesz a rendes eset, hogy a kifolyásnál lévő végén már fel ül a süllyesztőszekrény, amikor a vízbefolyásnál lévő vége még lebeg. Ha az ilyen egyoldali felülés bekövetkezik (amit az ott lévő néhány orsó meglazulásáról veszünk észre), akkor feltétlenül sűrített levegőt kell óvatosan a munkakamrába fújni és munkásoknak kell oda leszállni. A munkások — azután — a munkakamrába még süllyesztés előtt behelyezett tutajokon közlekedve, — elegyengetik az altalajt (sokszor homokzsákokkal tömik ki a nagy kimosásokat), hogy a süllyesztőszekrény egyenletesen legyen az egész kerületére leengedhető. Ha a süllyesztőszekrény ilymódon elérte a mederfeneket, akkor 40—50 cm mélyen besüllyesztik még a talajba. Az orsókat meglazítják, majd nagyobb súlyú ráfalazás után el is oldják és kezdetét veszi a talajba való normális süllyesztés, mely már azonos a szárazról kiindított süllyesztéssel.
