Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - III. Trummer Árpád-dr. Lászlóffy Woldemár: A tervszerű vízgazdálkodás Magyarországon

331 kultúrmérnöki hivatalok. Ezek készítik egyébként a talajjavítással összefüggő munkák terveit, a munkák kivitelét is végrehajtják és az érdekelteknek minden ilyen ügyben díjtalan szaktanácsot adnak. Tekintettel arra, hogy a vízgazdasági kérdések túlnyomó része műszaki vonatkozású, érthető, hogy a vízjoggal összefüggő törvények jó végrehajtása elsősorban e hivatalok helyes működésétől függ. A vízügyi közigazgatás — mint látjuk — a földmívelésügyi minisztériumban összpontosul. Végrehajtó szervek a minisztérium vízjogi és vízügyi műszaki főosztálya, amely utóbbi alá tartoznak a folyam- és kultúrmérnöki hivatalok, az országos halászati felügyelőség és a vízrajzi intézet. Vízi munkálatok. A talajjavítási munkálatok jórésze csak akkor végezhető el, ha a mezőgazdasági mívelés alatt álló területek az árvizektől már mentesítve vannak. Éppen ezért első feladat volt az ország kisesésű területeit az árvizektől megvédeni (ármentesítés) és az árvédelmi töltéseken belül maradó hajdani árterületek vizeinek megfelelő levezetéséről gondoskodni (belvízlevezetés). Magyarországon tehát a vízgazdálkodás iránya elsősorban passzív volt. A vízrendezés átfogó tervét a XIX. század elején ,,a legnagyobb magyar" : gróf Széchenyi István állapította meg, aki az ország közgazdasági fejlődésének alapjait is megvetette. A legutóbbi 90 év folyamán a vízrendezés érdekében 7421 km-nyi árvédelmi gát, a káros csapadékvizek elvezetésére, illetőleg a mocsarak lecsapolására 20,426 km-nyi csatornahálózat és az ennek segítségével összegyűjtött vizeknek árvíz idején a folyóba emelése céljából 22,775 Le összteljesítményű 244 szivattyútelep épült. Az árvizek jobb lefolyása érdekében 1846 és 1890 közt a Tiszán a folyó esésének megnövelése céljából 112 átvágás készült, amelyek a folyó hosszát 37%kal rövidítették meg. Hasonlóan nagyszámban készültek átvágások a Tisza mellékfolyóin, azonkívül a Dunán is. Mindezekkel a munkálatokkal 3-93 millió ha területet ármentesítettek, ami Európa legnagyobb ilyen természetű munkája. Az ármentesítéssel kapcsolatban épült ki nagyszabású árvízjelző és árvédelmi szervezetünk, mely egyrészről a vízállások előrejelzésével, másrészről az ehhez alkalmazkodó tervszerű védelmi intézkedésekkel a gazdálkodás — mondhatnánk az élet —• biztosítéka lett. Az ármentesítés, belvízrendezés és lecsapolás Magyarországon az érdekeltek feladata, akik e célból társulatokba tömörülnek és a munkálatok végrehajtása, valamint a művek fenntartása céljából műszaki személyzettel rendelkeznek. A törvény a közérdekűségre való tekintettel a kényszertársulás elvét is kimondja. (Ugyanez a vízhasznosításokra nem áll). A társulatok mind műszaki, mind pénzügyi szempontból állami felügyelet alá tartoznak, az állam kölcsönökkel és a társulati járulékoknak a közadókkal együtt történő beszedésével támogatja őket. A Dunán és Tiszán, továbbá ezek fontosabb mellékfolyóinak medrében végrehajtott munkák (folyószabályozások, partbiztosítások) építése és fenntartása állami feladat, amiről az egyes folyammérnöki hivatalok gondoskodnak s egyúttal az ármentesítő társulatok feletti közvetlen felügyeletet is gyakorolják. A passzív vízgazdálkodásnak vagy vízrendezésnek harmadik teendője a vizek rombolása elleni védekezés. Ezen a téren a partbiztosítások — amelyekre gyakran az árvédelmi töltések biztonsága miatt is szükség van — és a hegyvidékeken megindított nagyarányú vízmosáskötő és erdősítő munkálatok jelzik