Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - II. Riszdorfer József: A Majnán és Neckaron végzett újabb folyamcsatornázási munkák során alkalmazott gátak

325 vasszádfallal veszik körül. Nehézséget csupán a középső nyílás betonfenekének megépítése okoz, mivel ez két oldalról már kész betonfenékhez csatlakozik, ott tehát vasszádfal már nem alkalmazható. Itt a szomszédos nyílásokban a kész betonfenékbe I-tartókat betonoznak be, a körülzárást azután az I-tartók közé helyezett betonlemezekkel állítják elő, majd a szélső nyílások építésénél használt vasszádpallókat kihúzva, a vizet az ekként körülzárt munkagödörből kiszivattyúz­zák. A betonmunka elkészülte után az I-tartók közötti betontáblák könnyen eltávo­líthatók. az I-tartókat pedig víz alatt levágják. Az elzáró vasszerkezetek — a Majnán többnyire hengerek •—szerelése is nagyon gyorsan és praktikusan végezhető el. A betonfenék elkészülte után még körülzárt munkagödörben, szárazban fel­szerelik a henger vezetésére szolgáló fogasrudat a pillérekre s elkészítik a szerelő­állványokat olyképen, hogy a víz bevezetése után a szerelőállvány alá egy uszály beférhessen. Ezután a vizet a munkagödörbe engedik, a hengert a szerelőállványon állítják össze, az alkatrészeket hajóval szállítva az állvány alá, s a hajóból szerelő­daruval rakva ki. Egyidejűleg felszerelik az emelőszerkezetet a pillérre, majd a felfüggesztő láncokat, s a kész hengert a láncaira felfüggesztve, az állványzatot elbontják. A kezelőépületet utólag építik fel a már összeszerelt emelőszerkezet fölé. Ilyen módon egy 35 m-es hengeres nyílás teljes felszerelése mintegy (> hétig tart. A 9. képen a lengfurti gát középső nyílásának szerelését láthatjuk. Néhány szót még a 'pillérekről. A pillérek vastagsága általában 4'U m a duzzasz­tott vízszín nívójában. Mivel a kétoldali fülkék a pilléreket gyengítik, s úgyszólván 2 különállórészre tagolják, gondoskodni kell. hogy ezek a részek vasbetétekkel köttessenek össze. Ott, hol a víznyomás az elzárótestről a pillérekre átadódik, igen nagy igénybevételek lépnek fel, itt tehát nagyszilárdságú anyagra van szükség. A majnai gátaknál gránit szerkezeti köveket alkalmaznak, a Neckaron ezek erősen megvasalt, nagyszilárdságú betonból készülnek, melyek hasonlítanak a hídépíté­szetben alkalmazott vasbeton szerkezeti kövekhez. A víz ellenébe eső pillérek élei acéllemezekkel vannak megvédve a nekiütődő jégtáblák koptató hatása ellen. A kész duzzasztóművek általában nagyon jól beilleszkednek a környező vidék képébe. Ma már nem törekednek arra. hogy a víziműveket oda nem illő tornyokkal, párkányokkal díszítsék. A duzzasztómű pilléreinek és a vízierőtelep magasépítészeti részének egyszerű és a mű rendeltetését feltüntető építészeti külsőt adnak, mely éppen egyszerűségével és nyugodt vonalozásával hat. Befejezés. A jelenlegi németországi víziépítkezésekre általában jellemző, hogy lassanként mindinkább a folyók csatornázás útján való szabályozása kerül előtérbe. Lassan­ként még nagyobb folvóknál is, ahol a kisvízi szabályozást már előzetesen nagy költ­séggel végrehajtották, mint az Oderánál, Wesernél, rátérnek erre a módszerre. Ennek az elvnek előtérbe jutása elsősorban abban leli magyarázatát, hogy a víziúton való szállítás elsősorban az úgynevezett nagy hajókkal való hajózás ese­tében rentábilis, vagyis ott, ahol 1000 tonnás uszályok közlekedhetnek. Ehhez azonban legalább 2-50 m vízmélységre van szükség. Ez a vízmélység pedig a nyári kisvizek idején kisvízi művekkel legtöbb esetben nem érhető el, márpedig a tapasz­talás szerint rendszeres és élénk hajózás egy folyón csak akkor fejlődhetik ki, lia a hajózáshoz szükséges vízmélység állandóan rendelkezésre áll. Másik oka a folyó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom