Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - III. Trummer Árpád: A vízgazdálkodásról

27 nagy területet, amelyen az Alföld nagyarányú öntözéséhez szükséges több milliárd köbméter víz összegyűjthető volna. A vízgazdálkodás egyes fő- és alcsoportjait könnyen áttekinthető összeállításban a mellékelt ábrán tüntettük fel. * * * Csonka hazánk túlnyomórészben mezőgazdasági és síkföldi ország s ezért reánk nézve a mezőgazdasági vízhasznosítás a legfontosabb. A mezőgazdasági vízhasznosítás azonban minden mélyfekvésű síkságon elterülő vidéken csak bizonyos előfeltétel teljesítése után gyakorolható okszerűen. Csakis akkor térhetünk reá, ha a művelt földeket előzetesen mentesítettük az árvizek veszedelmétől és a kisesésű területeken lehetővé tettük a talaj káros vizeinek elvezetését. Vízierőkihasználás, ivóvízellátás minden vízrendezés nélkül létesíthető, ezzel szemben az öntözés és szikjavítás, de legtöbbször még a halastó-gazdaság is csak akkor történhetik meg okszerűen, ha előzőleg, vagy legalább is a vízhasznosítás berendezésével egyidejűleg gondoskodtunk a terület káros vizeinek rendezéséről is. Ez könnyen érthető is. Melyik gazda volna hajlandó nagy befektetéssel olyan területen rendezni be öntözéses gazdálkodást, amelyen időnként az árvíz söpör végig s közben elpusztítja az ültetvényeket, betemeti a csatornákat és pusztulást hagy maga után? De még arra sem igen vállalkoznék egy gazda sem, hogy vadvizes, mocsaras területen rendezzen be öntözést, ott, ahol a fölös öntözővíz rendszeres levezetéséről sem tudna gondoskodni és még kevésbbé tudná a növényi élet kedvező fejlődéséhez szükséges víz helyes forgalmát szabályozni, ami pedig az öntözésnek éppen legfontosabb feladata. A mezőgazdasági vízhasznosítás tulaj donképen a vízgazdálkodásnak egy külön esete, amelyben a vízrendezés és a vízhasznosítás együttes alkalmazása szükséges. Ezt növénytermelési, vagy mezőgazdasági vízgazdálkodásnak lehet nevezni s ennél a cél elérése érdekében nem egyszer a vízrendezések egy vagy több alcsoportját egyesítve kell végrehajtani s azután lehet a mezőgazdasági vízhasznosítás valamelyik módjával összekapcsolni. Ennél, kisesésű területeken, első teendő a terület ármentesítése, amit a vízhasznosítással kapcsolatban a lecsapolásnak kell követnie. E sorrend nélkül nem lehet eredményes öntözés vagy szikjavítás, de még állandó belterjes gazdálkodás sem lehetséges. Nyilvánvaló tehát, hogy a Nagy Magyar Alföldön addig gondolni sem lehetett a mezőgazdasági vízhasznosítás megkezdésére, amíg a vizek kártételeit nem hárítottuk el. Az a hellyel-közzel felbukkanó vélemény, hogy a mezőgazdasági termelés érdekében legcélszerűbb volna az Alföldön a vízvezető csatornákat megszüntetni és a vízrendezések előtti állapotot visszaállítani, ma már anakronizmus. A Nagy Magyar Alföld vízmentesítése közgazdasági szükségesség volt, mert folyton gyarapodó népességünknek biztos termőföldre volt szüksége. Mennyivel inkább szükségünk van ezekre a termőföldekre ma, Csonka-Magyarországon, ahol a népsűrűség másfélszerese a történelmi Magyarországénak. Képzeljük el a vízrendezések előtti Alföldet —- Petőfi Alföldjét — évenként ismétlődő árvizeivel és az ezek után visszamaradó mocsaras rétekkel és kaszálókkal. Képzeljük el a futóhomokos Duna—Tisza-közét sok ezernyi, apró szikes vizű tavával, melyekből csak forró nyár derekán párolog el a víz, hogy legelőt adjon a