Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - II. Riszdorfer József: A Majnán és Neckaron végzett újabb folyamcsatornázási munkák során alkalmazott gátak

312 ségénél fogva kiválóan alkalmas igen nagy nyílások elzárására. Láttuk azt is. hogy nem kívánatos, hogy az alsó tábla nagy felületen érintkezzék a küszöbbel, vagy hogy a küszöb közelében terjedelmes alkatrészek legyenek, ezáltal ugyanis a kiáramló vízsugár által előidézett szívóhatás fokozódik. A háromövű tartó ennek a követelménynek leginkább megfelel, ezenkívül ütésekkel szemben is nagyon ellenálló, s nem hajlamos a rezgésre. Háromövű tartót alkalmaztak például a Majnán a faulbachi 2 X 35/6-70 m-es, az erlabrunni 30/6-50 m-es és a rothenfelsi 30/6-75 m-es nyílásban, a Neckaron a gundelsheimi 33/6-50 m-es nyílásban, továbbá a dörverdeni Weser-gátnál. A háromövű tartó — mint előbb említettem — egyaránt alkalmazható táblás, hengeres vagy szegmens gátrendszereknél, így pl. a münsteri Neckar-gáton szegmens-gáttal kapcsolatban alkalmaztak háromövű tartót. A szegmens-gátaknál a nyílás elzárására szolgáló test — többnyire háromövű tartó — két végére karok vannak erősítve, amelyek a pilléreken csapágyazott tengelyek körül mozgathatók. Az elzárásra szolgáló test mozgatása fogasrudak segélyével történik. A mozgatáshoz mindkét oldalon való emelésre van szükség, a kétoldali emelőművek egyidejű meghajtását közös erőátviteli tengely biztosítja. A szegmens-gáton billenőtábla van az úszó tárgyak levezetésére és kisebb szabályozások végett. Szegmens-gát épült a Neckáron Ladenburgban a középső nyílás elzárására 36 m szélességgel és 5-50 m szerkezeti magassággal, továbbá a münsteri vízlépcsőnél 23*30 széles nyílással és 7'50 szerkezeti magassággal. A szegmens-gát nagy előnye, hogy a gát felhúzásához szükséges erő ennél a legkisebb. Az elzáró rész vízzáró héjazatát úgy alakítják, hogy a víznyomás és az önsúly eredője valamivel a forgási csukló alá irányuljon, ezáltal elérik, hogy az elzáró test alsó részén lévő tömítőgerenda jól a fenékhez nyomódik, de a felhúzásakor legyőzendő nyomaték azért még kicsi marad. Ezenkívül, ha a szegmenst fel kell emelni, a felhajtóerő a felemelést elősegíti. A forgató karok csapágyai az alsó vízszín felé esnek, s így azok könnyen hozzáférhetőek. A szegmens-gátak általában közepes szerkezeti magasságoknál alkalmazhatók előnyösen, nagyobb magasság esetén hosszú karokra volna szükség, ami a pillérek hosszát és tömegét növelné. A táblás gátak legjobban elterjedt fajtáit s a szegmens-gátat a 3. sz. ábra tünteti fel. Igen elterjedt gátfajta a hengeres gát, melynél a nyílások elzárására ferde pályán mozgatható henger szolgál. Ennek egyik nagy előnye, hogy oly nagy torziószilárdsága van, hogy még 40—45 m-es nyílásoknál is lehetséges a hengernek egy oldalról való felemelése. (A táblás és a szegmens-gátaknál az elzáró rész felemelése a két végen elhelyezett egy—egy, összesen tehát két emelőszerkezettel történik, melyeknek pontosan egyidejű mozgatása költséges berendezést igényel.) Egy másik előnye a hengeres elzárásnak, hogy felemeléskor a ferde pálya következtében a henger a vízfolyás szerint lefelé tolódik el, s ennek következtében a gát felett esetleg összegyűlt hordaléktól vagy jégtorlasztól a felhúzás közben mindinkább eltávolodik s így a henger felhúzása még a legkedvezőtlenebb körülmények között, nagy hidegben, jégzajláskor is biztosítva van. A hengeres gátnál a felhúzóerő a megindítás pillanatában kisebb, mint az emelés további folyamán, ilyenképen a maximális felhúzóerőre méretezett emelőmű a henger megemelése pillanatában bizonyos erőtartalékkal rendelkezik. A hengeres gátak közepes duzzasztási magasságnál, mintegy 8 m-es szerkezeti magasságig nagyon jól beválnak, s ezidőszerint 45 m széles nyílásig fordulnak elő. így pl. a Majna Aschaffenburg alatti szakaszán a