Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - III. Trummer Árpád: A vízgazdálkodásról

25 b) a káros vizek levezetése. Idetartozik a felszíni vizek levezetése (belvízrendezés), a lecsapolás és a vízfolyások rendezése. Mindannyiuk azt a célt szolgálja, hogy a lakott és gazdaságilag művelt területek minél jobban mentesüljenek a vízokozta károsodásoktól. Ezek a károk nem mindig szemmelláthatók. Ha például valamely terület talajában sok a fölösleges víz, ez esetleg a felszínen nem is látható, de azért hátrányai jelentkeznek a rossz termésekben és a megművelés nehézségeiben. c) a vízokozta rombolások (erózió) elleni védekezés. Erre szolgál a vízmosások megkötése, a meredek lejtők befásítása, a hordalék visszatartása. Ezek célja kettős. Egyfelől menteni igyekeznek a vízfolyások felső völgyeiben lévő értékes gazdasági területeket, de ugyanakkor a folyók alsó völgyeit is védeni kívánják a hordalék lerakódásából eredő kártételektől. Ezek a munkák sokszor összefüggnek a termőtalaj vízkészletének fokozásával is. Második csoport : a vízhasznosítás. Ennél a víz felhasználásából eredő előnyöket a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem stb. közvetlenül értékesíti, úgyhogy ez pozitív haszonnal jár. A különféle célok szerint a vízhasznosítás több alcsoportra oszlik. És pedig : a) mezőgazdasági vízhasznosítás. Ide sorolhatjuk az öntözést, a talaj ivízkészletének megóvását és fokozását, a halastó-gazdaságokat és a szikjavítást. b) ipari vízhasznosítás. Itt a víz erejének (munkaképességének) közvetlen, vagy közvetett (villamosára

m termelésével való) hasznosítása történik. c) közegészségügyi vízhasznosítás, ahol települések (városok, községek) ivóvízzel való ellátásában, fürdők létesítésében jelentkezik a víz értékesítése. d) víziszállítás (tutajozás, hajózás, faúsztatás), amit a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem egyaránt hasznosít. A harmadik csoportba a víztározások tartoznak. Az első kettőtől az különbözteti meg, hogy amíg az első kettő a vízhasznosítás módja, addig a víztározás annak csak eszköze. Feladata, hogy az első két csoportot szolgálja. Ehhez képest a víztározás éppúgy felhasználható a vízhasznosítás érdekében, mint az árvízkárok enyhítésére. A folyók felső völgyeiben zárógátakkal történő hegyvidéki tarozások nemcsak vízierőtelepek építésére adnak alkalmat, hanem az öntözések vagy városok vízszükségletének ellátására, azonkívül az állandó hajózás biztosítására is. Megtöltésük a folyók árvizeiből történik s ezért ezek visszatartása az árvizek kártételeit is csökkenti. Sajnos, a mai trianoni Magyarországon nagyon kevés gazdaságilag jól hasznosítható hegyvidéki tározást lehet végrehajtani. A Bükk és Mátra egyes völgyeiben találhatók kisebb tározási lehetőségek, amelyek hasznosítását azonban közgazdasági életünk mai fejlettsége még nem teszi szükségessé. A töltések között létesülő síkföldi tározások csak öntözések és halastó-gazdaságok vízellátására, vagyis kizárólag mezőgazdasági vízhasznosításra alkalmasak s ezért az előbbieknél csekélyebb értékűek. Az utóbbi években a síkföldi tározásokat többször emlegették, mint az Alföld öntözéséhez szükséges nyári vízmennyiség összegyűjtésére alkalmas megoldást. Meg kell állapítanom, hogy a síkföldi tározás sem ad olyan nagyarányú lehetőségeket, mint azt egyesek gondolják. A mezőgazdaságilag művelt jobb területek áteresztőbb talaja teszi nehézzé a rajtuk való víztározást, úgyhogy e tekintetben főleg a kötött szikes legelők területe jöhet számba. Ezek pedig nem adnak olyan