Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

3. szám - I. Rohringer Sándor: A magyar vízutak jövője

293 nem Ruszcsuk vagy Turnn Szeverin, hanem Budapest lenne az aldunai hajózás felső végállomása, egyúttal pedig felfelé irányuló hajózásnak határállomása. Ez elé akadályt gördít ugyan ma még a Dunán a Baja feletti és Baja—Mohács közti szakaszon néhány gázló is, azonban a kellő hajózási mélység szabályozással elérhető, ellenben eleve tisztában lehetünk azzal, hogy a Duna mederviszonyai és nagyobb esése miatt semmifé.e szabályozással nem érhető el Budapest felett minden vízállásnál legalább három méteres vízmélység, amely a dunai hajózás nagy hajói számára minimálisan kívánatos. A Budapesttől lefelé levő akadályok, beleértve a Vaskaput is, emberi erővel elháríthatok, ellenben a Budapest feletti Duna mederviszonyai olyanok és különösen esése annyira növekszik, hogy ennek megfelelően előálló kisebb mélységek gyakorlatilag el nem hárítható akadályt jelentenek. Jól felismerték ezt a csehek is, akik kezdetben a pozsonyi kikötő nagyarányú fejlesztését vették tervbe, azonban belátták, hogy a Komárom és Pozsony közti szakasz az alacsony vízállásoknál nem bírja el a hajók teljes terhelését, vagyis teljesítőképessége kisebb s ezért ma a komáromi kikötő fejlesztésére helyeznek nagyobb súlyt. A Felső-Dunának ezen az állapotán lényegesen segíteni, a mozgó, változó medret — a jelentékeny esés és sebesség miatt — egyensúlyba hozni és állandóan egyensúlyban is tartani nehéz és bizonytalan feladat. Egyes magajáró motoros hajók számára ez lehetséges, de nem olyan mértékben, amely egy nagyforgalmú víziút on járó vontatmányok számára szükséges. A most folyó kisvízi szabályozás az állapotokon sokat segít, mégis kétségtelen az, hogy az erős hordalékjárás bármely árvíz után hozhat meglepetést a mélységek tekintetében s bogy a hajózásnak különösen felfelé lényegesen nagyobb sebességgel kell megküzdeni, mint a Budapesttől lefelé terjedő szakaszon. Ha a természeti lehetőségek a Vaskaputól Budapestig olyanok, hogy aránylag nem túlnagy munkával az aldunai hajózás Budapestig kiterjeszthető, akkor a Vaskapu átépítése csak átmeneti akadály lehet. Kétségtelen, hogy a jelenlegi politikai viszonyok ennek a kérdésnek megoldására kevésbbé alkalmasak, ámde a kérdés nemzetközi és ha Németország a Duna—Rajna összekötését végrehajtja, bizonyosnak vehető, hogy a Vaskapu átépítését is minden erejével támogatni fogja. Bennünket ennek a kérdésnek felvetése és állandó ébrentartása nagyon is érdekel, mert ebből csak hasznunk lehet, ami annál jogosabb, mert Magyarország már hozott áldozatot a Vaskapu-hajózás érdekében. A Fekete-tenger vidékén levő természeti kincsek, kőolaj, szén stb a nyugati nagyiparnak fontos kellékei, onnét a mi iparunk és természetesen a német ipar számára is könnyebb szállítási lehetőségek nyílnak és fordítva a gépek, építési anyagok, bútorok és más iparcikkek lefelé szállítása tekintetében is előnyt fog jelenteni a vaskapui akadályok végleges eltávolítása. A jövő fejlődése az egykori torrens-jellegű, nagy esésű, sok ágú és több zuhataggal ékes, természetileg szép, de a hajózásra kevésbbé alkalmas Duna átalakulását fogja meghozni, egy a tengereket összekötő s az iparilag fejlett nyugatot keletről tápláló és a kelet fejlődését elősegítő nagy belhajózó úttá, mely a Rotterdam—Konstantinápoly— Bradai tengeri utat sok száz kilométerrel fogja megrövidíteni.