Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - XI. Szakirodalom
1. A lefolyó vízmennyiség. Növekedésével együtt emelkedik a hordalékmozgás intenzitása is. 2. Az esés (J ) és a vízmélység (m). Befolyásuk az elragadóerő (S = y m . J ) változásában mutatkozik. dv 3. A sebességeloszlás, különösképen pedig a sebesség változása a mederfenék ködm zelében (határréteg). A határréteg sebességeloszlása a hordalékmozgás lefolyásának egyik legjelentősebb tényezője. Ha a sebesség a fenéktől távolodva hirtelen növekszik, a nagyobb hordalékszemek könnyen jönnek gördülő mozgásba. 4. A víz viszkozitása. A hőmérséklet függvényében megszabja a belső súrlódás legyőzésére szükséges, tehát a hordalékmozgás szempontjából kárba veszett energiamennyiséget. 5. Az áramlás turbulenciája. Ennek következtében a hordalékszemcsék felemelkedhetnek a magasabb rétegekbe, ahol az uralkodó nagyobb sebesség következtében ugrálva vagy lebegve mozoghatnak. A hordalékmozgást tehát közvetve a Reynolds-féle szám is befolyásolja, amennyiben ennek abszolút nagysága jellemzi a vízlefolyás vízszálas vagy turbulens voltát. c) A meder állapota. 1. A szelvény alakja és érdessége. Bazin és Nikuradse kimutatták, hogy az elragadó erő szempontjából egyforma, de különböző alakú keresztmetszetek és különböző mederérdességek esetében a sebességeloszlás és így a hordalékmozgás is különböző. 2. A fenékesés. Befolyása abban áll, hogy a homokszemcsék súlyának lejtőmenti összetevője a víz energiájából származó hordalékmozgató erő hatását növeli vagy csökkenti. Ezt a hatást gyakorlati szempontból csak nagy esések esetében érdemes figyelembevenni. 3. Kanyarulatokban a hordalékmozgás máskép alakul, mint a vízfolyás egyenes szakaszain. A főáramlás irányváltozása következtében előálló ú. n. sekunder áramlások, amelyek a kanyarulat homorú oldalain a fenék felé irányulnak és a főáramlás hatásával összevetve a vízrészecskék csavarvonalszerű mozgását okozzák, növelik a hordalékmozgás intenzitását. d) További körülmények, amelyek még befolyást gyakorolnak a hordalékmozgás lefödj lyására : a viszonylagos érdesség , a szemcsék esetleges lebegő mozgása, valamint a helyi m áramlási irányok. A hordalékmozgás megindulását, az időegység alatt mozgatott hordalékmennyiséget és a mederfenék kialakulásának jellegét (zátony vagy hullámbarázda-képződés) befolyásoló fenti körülmények tárgyalása után a szerző ismerteti a különböző kutatók által levezetett egyenleteket, amelyek lehetővé teszik e tényezők (legalább egy részének) számítás útján való figyelembevételét. A kérdéssel foglalkozó kutatók kísérletei főkép két irányban haladtak : 1. Annak a hordalékmozgató erőnek a meghatározására, amelynél a hordalék mozgásba jön. Jelölése az irodalomban S 0 (gjm 2). 2. A csatorna vagy a folyómeder valamely keresztmetszetének egységnyi szélességében egységnyi idő alatt mozgatott hordalékmennyiség számítás útján való megállapítására. Jelölése О (kgIsec m vagy m, 3/sec. m). Az S 0 és О értéknek meghatározására szolgáló képletek, — amint az Casey részletes tárgyalásából kitűnik, — rendkívül eltérő eredményeket mutatnak. Ennek oka egyrészt az, hogy vegyesszemű homokoknál a hordalékmozgás megindulásának nehezen megfogható állapotát a kutatók nagyon eltérően határozzák meg (Schoklitsch és Krey), másrészt pedig egyesek kísérletei annyira különleges esetre vonatkoznak (Schoklitsch), hogy eredményeik gyakorlatilag nem használhatók fel. Casey kísérleteinek közvetlen célja az S 0 és в meghatározására szolgáló olyan általános tapasztalati képletek levezetése, amelyek mind egyenlőszemű, mind vegyesszemű hordalékokra érvényesek ós az alapfeltételek egyértelmű meghatározásán nyugszanak. Tanulmányának második részében ismerteti idevonatkozó kísérleteit, amelyeket 8 közel egyenlő szemnagyságú és 9 keverékanyaggal végzett. A hordalékmozgató erő alsó határértékének (S 0) megállapítását a mozgatott hordalék mennyiségéhez köti. S 0 tehát az „általános hordalékmozgás" megindulását jellemző hordalékmozgató erő, a y .m .J . szorzatnak azt az értékét jelenti, amelynél a mozgatott hordalékmennyiség : О (cm 3/min. m) = 25 dg (mm)
