Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - XI. Szakirodalom
SZAKIRODALOM. Rovatvezető: Dr. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR. II. J. Rieckc : Nemzeti szocialista vízgazdálkodás, különös tekintettel a mezőgazdaságra. (Nationalsozialistische Wasserwirtschaft unter besonderer Berücksichtigung der landwirtschaftlichen Wasserwirtschaft.) Der Kulturtechniker, Breslau, XXXVIII. évf., 1935/4. szám, 299—326. old. I. A német vízgazdálkodás fejlődése a nemzeti szocializmus uralomrajutásáig. A legrégibb időkben az árvédekezés volt a legfontosabb vízgazdasági feladat. Ezután következtek a belvízrendezés és lecsapolás. Ekkor a vízhasznosítás sem ütközött még nagy nehézségekbe : minden célra elegendő víz állott rendelkezésre. Amikor Németország agrárállamból ipari állammá fejlődött, a városok növekedésével és az ipartelepek keletkezésével a vízszükséglet minden téren lényegesen növekedett. Ugyanakkor a különböző vízhasználatok jelentősége erősen eltolódott. Az ipar a termelési költségek csökkentése céljából nagy súlyt helyezett a vízerők kihasználására, egyúttal a nyersanyagok feldolgozására állandóan több és több vizet igényelt. A kereskedelem felvirágzása a hajózás fejlődését vonta maga után. így merült fel a hajózható folyók csatornákkal való összekötése. A szállítóeszközök jobb kihasználása céljából nagy csatornaméretekre törekedtek, ami újabb vízigényt jelentett. Az ipar fejlődésével növekvő városok és az erősödő ipar- és bányatelepek mind több és több szennyvizet termeltek, aminek elvezetését a természetes vízfolyásokra bízták. És míg egyrészről a vizek szennyezése folyt, a növekedő egészségügyi igények egyre több vizet követeltek. Számtalan vízmű millió és millió m 3 vizet termel az altalajból. A mezőgazdaság az öntözés különböző nemeivel igyekezett a terméserdményeket biztosítani és növelni. A fokozott igények folytán a vízfogyasztás a mezőgazdaságilag fejlett vidékeken kétszeresre növekedett. Mindazonáltal a mezőgazdaság követelményei : száraz évszakban is álljon elegendő víz rendelkezésre, a vízhasználat igazságosan legyen szabályozva, az árvédelem biztonsága, a megfelelő talajvízállás biztosítása, a vizek fokozott tisztántartása, nem találtak kellő meghallgatásra. A mezőgazdaság és a kertgazdaságok megfelelő vízellátása különösen kisvízálláskor mindig nagyobb nehézségekbe ütközött. Az árvédelem sem felelt meg teljesen. Számos folyó vízjárása vár szabályozásra. Szenvedett a mezőgazdaság a kevésbbé bő talaj vízrétegekből és medencékből táplálkozó vízművek talaj vízszínsüllyesztő hatásától és a hajózó csatornák káros befolyásától is. A tömeges települések fokozott víztermelése egyébként is érezteti hatását. Számos vízmű hónapokon át naponta csak néhány óráig tud dolgozni, ipartelepek kénytelenek üzemüket korlátozni. A túlerőltetett vízfogyasztás folytán megapadt folyók és patakok a halászatnak is érzékeny károkat okoztak. Nem hagyhatók említés nélkül továbbá azok a károsodások, melyeket a közegészségügy, a természetvédelem és a sportigények szenvedtek. A kultúrnövények fejlődésére káros anyagokat tartalmazó szennyvizeknek a vízfolyásokba való bevezetése egyrészt a mezőgazdaságnak okozott kárt, másrészt a folyókba vezetett szennyvizekkel mérhetetlen trágyaértékek mentek veszendőbe. Viszont a folyóvizek eliszapolódtak, vizük öntözésre alkalmatlanná vált. Az árvizek a hullámtéri zöldmezőket beszenynyezték.