Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - IV. Tavy Lajos: A nyúlhegyi vízmosáskötő munkálatok

187 A községek a 100,000 pengőt meghaladó előirányzott kiviteli költségeket természetesen nem tudták háztartásuk keretébe beilleszteni és így a földmívelésügyi miniszterhez fordultak államsegéllyel való támogatásért. A földmívelésügyi miniszter annak hangsúlyozásával, hogy a vízmosásból lefolyásra kerülő iszapmennyiség a befogadó Kispánzsaeret, mely legutóbb jókarbahelyeztetett, állandóan s aránylag gyorsan újból beiszapolja, az érdekeltségek támogatását határozta el és 1934 novembertől kezdődőleg a munkálat 1936 április havában történt befejezéséig több részletben összesen 67,500 pengő államsegélyt utalt ki a munkálat végrehajtásával megbízott győri m. kir. kultúrmérnöki hivatalhoz. A segélyezés feltételéül a földmívelésügyi miniszter rendeletében kikötötte, de már az engedélyokiratban is engedélyesek kötelességévé tétetett, hogy az építőanyagok szállításával járó összes fuvarokat természetben tartoznak szolgáltatni. Kivitel. A munkálatok végrehajtása 1935 április elején kezdődött meg a győri m. kir. kultúrmérnöki hivatal vezetése mellett, végig házikezelésben és ugyanazon év november végén befejeződött. A rendelkezésre álló államsegélyek kimerülése következtében és az építésre kevésbbé alkalmas téli időszak beálltával azonban a vízelvezetető árok burkolásának mintegy 34 hátralevő része későbbre maradt. A munkálat várakozáson felül gyorsan készült el, dacára annak, hogy az eredetileg tervezett 4 kőburkolatú kocsigázló helyett 6 híd épült meg s amellett több helyen térrendezés, továbbá csatlakozó út és csatorna-bekötések készültek, melyekkel az építésvezetőség az előirányzott költségkeretek között iparkodott olyan forgalmi kérdéseket is megoldani, amelyeknek a vízmosáskötés főcéljával való összefüggését csak a szívvel-lélekkel dolgozó kultúrmérnök látja meg. A legalább két évre tervezett munka gyors haladását egyrészt az államsegélyek részleteinek rövid idő alatt nem remélt nagyobb összegekben való kiutalása tette lehetővé, másrészt a végrehajtásnak nagy erővel és maximumra felfokozott létszámmal való foganatosítása, mely mellett időnkint három gát is egyszerre épült. Azonkívül nagyban előmozdította a zavartalan munka gyors haladását az aránylag igen kedvező időjárás is, mely megengedte, hogy még késő ősszel is pompásan lehessen falazni és betonozni. Végül gyorsította az építés menetét az a körülmény is, hogy a lehetőség szerint a legtöbb munkát akkordban végeztettük. A 13 drb gát építésével és a vízmosás rendezésével voltaképen már 1935 szeptember végén, vagyis nem egészen hat hónap alatt elkészültünk s a hátralevő két hónap alatt a hidakat és a vízelvezető csatornát építettük meg. Az alkalmazott munkások létszáma az április—június hónapokban átlag 30 fő, júliustól kezdve pedig 50 és 105 fő között váltakozott aszerint, amint a kizárólag helybeli vagy legfeljebb szomszéd községekből alkalmazott munkások és az építőanyagokat szállító fuvarok a mezőgazdasági munkák szünetelésével rendelkezésre álltak. A munkálatok állandó helyszíni felügyeletetét egy napidíjas mérnök és egy vízmester látta el. A munkálat utolsó részében, midőn már csak a vízelvezető árok burkoló munkája folyt, csak egy vízmester maradt állandóan a helyszínén és az építésvezetőség sűrűbb kiszállásaival gyakorolta hatékonyabban a munka •ellenőrzését.