Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - II. dr. Réthly Antal: Megváltoztatta-e éghajlatunkat az ármentesítés?

145 talaj nedvességét, mint már említettem, csakis a csapadékból kapja, de nem úgy, ahogy egyes laikusok képzelik, hogy t. i. a ,,talajmenti pára lehúzza a nedvességet", mintegy megfeji a felhőket. Ez az elmélet teljesen ellentétben áll a tényekkel, mert pl. a Fertő vidéke és a Balaton vidéke a Dunántúl a csapadékeloszlást tekintve a legszárazabb területei. A tóvidékeken igen nagy a párolgás, sőt egyes években oly nagy, hogy pl. a Fertő nagyrésze el is tűnik. Csapadéktérképeink még 30 éves átlagban is mutatják, hogy a Balaton mentén kevesebb a csapadék és mintegy az Alföldből oda beszögellik a száraz terület. Az eső keletkezésének valóságos módja az, hogy valami ok a párás levegőtömeget felszállásra kényszeríti és megindul az eső. Nem akarván elemi dolgokkal foglalkozni, csak a : ,,fokozatos, sőt most már félelmetes gyorsasággal halad élőre az Alföld sivatagosítása" állításokkal kell kissé szembeszállni. Ha ez így volna, abból észszerűen az következnék, hogy évről-évre csökkennie kellene a csapadéknak, mert ha nem csökken állandóan a csapadék, s süllyed le a 200—300 mm-ig, nem lehet elsivatagosodásról beszélni. A mult század ötvenes éveire nyúlnak vissza csapadékmegfigyeléseink. Azokat négy jellemző állomásra feldolgoztam (Magyaróvár, Budapest, Szeged és Debrecen) és egy nagy grafikonban ábrázoltam. Az ábra mintegy 80 éves csapadéksorozatokat tüntet fel, azok évi és nyári átlagértékeit. Ebből világosan kitűnik, hogy Magyarországon nincsen a csapadékban egyirányú szárazzá válás, hanem a száraz és nedves évek csoportosan váltakoznak. Néha egyegy száraz időszak jóval hosszabb ideig eltart és ekkor a szárazság tragikus méreteket ölthet. A 3. ábrához még a következőket kell megjegyeznem. Felül feltüntettem 1854—1935 évek között megfigyelt napfoltészlelések eredményeit, még pedig a realitvus számok évi átlagait és azokat egy szaggatott vonallal kötöttem össze. A második kihúzott görbevonal Magyaróvár, Budapest, Szeged és Debrecen évi csapadékösszegeit tünteti fel, még pedig úgy, hogy a négy állomás egyes évi összegei összegeztettek és néggyel elosztva adták az itt közölt évi összegeket. A felül lévő a/578 mm a négy állomásnak 30 évi Hajósy-féle törzsértéke. Az alatta lévő 548 a 83 éves sor átlaga. Alul a nyári összegek közöltettek hasonló eljárás alapján. Amint látjuk egyes alkalmakkor van egybeesés a csapadékmaximumok és a napfolt minimumok között, máskor ellentétes a viselkedés, úgyhogy még időjárásunkat kialakító és legjobban befolyásoló Napnak működése sem mutat egészen tisztán kimutatható összefüggést. A szárazságok csoportosan léptek fel évszázadok előtt is, amikor még hatalmas vízfelületek voltak Magyarországon. De hogy az időnként fellépő szárazságnak nem helyi magyar okai vannak, azt más dolgokkal is tudjuk bizonyítani. Nemcsak mi szenvedünk a szárazságtól, hanem a környező országok is, pl. a mult évben Csehszlovákia és Ausztria nagy részében ugyancsak katasztrofális szénatermés volt, ami pedig elsősorban a csapadékhiány következménye. Ezek erdőborította és nem ármentesített országok. 1904, 1907, 1917, 1863 és más esztendők is Európa nagyrészén szárazak voltak és szárazföldünk olyan vidékein volt eső, amelyek nyáron rendszerint kevés esőt kapnak. Ez alkalomból is reá óhajtok mutatni arra, hogy csapadékháztartásunkban egyirányú szárazzá válásról nincsen és nem is lehet szó. Ezt már a bemutatott négy állomáson kívül még az alföldi Szerepen 1901—35. években végzett csapadékmegfigyelések 5 évenkénti évi és nyári átlag összegeinek a törzsérVízügyi Közlemények. 1