Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - II. Rohringer Sándor: Töltésezett folyók szabályozása

9 Általában azt tapasztalhatjuk, hogy beágyazott a meder, ha a völgy kohéziós anyagból épült fel, tehát a völgy talajának szerkezete sok agyagot, sok megülepedett, kolloidális finomságú földrészt tartalmaz, ellenben nem ágyazódik be a meder, ha a völgy talajának kohéziója csekély, amilyen pl. a durva homokból és kavicsból álló anyag, ami a folyók hordalékkúpjára jellemző. A kohézió nélküli talajokban magas, meredek partok nem képződhetnek, az árvizek rendszerint a partokat is elsodorják, de ha nem sodornák is el, a partokon felülemelkedő árvíz az ilyen laza talajon igen könnyen képez ki mellékágakat, amelyek a főmedret vizétől megfosztják. A vizében megcsökkent főmederben azután a hordalékmozgató-képesség is megcsökkenik, s ez a meder kimélyülését megakadályozza. Uyképen számos mederág képződhetik ki, amelyek egyike sem alkalmas a hajózásra, vagy ha van közöttük egy, amely hajózásra alkalmas, annak állandósága nincs biztosítva, mert a szabálytalan hordalékmozgás könnyen olyan lerakódásokat hoz létre, hogy néhány árvíz után a hajózás akadályokba ütközik s rendszerint hajókalauzok útján puhatolandó ki a volt vezérérnek hajózhatósága. A meder beágyazódásának egyik akadálya lehet a fenéken feltűnő agyagvagy sziklapad is. Ezek természetesen inkább kivételeknek tekintendők és rendszerint csak helyi jellegűek. Eltávolításuk vagy lecsökkentésük nem bízható a folyó eróziójára, hanem azt mesterséges eszközökkel, kotrással vagy robbantással kell elérni. A töltésezés meder szabályozó hatása. A folyók töltésezése nem tekinthető csupán árvédelmi eszköznek, mert egyúttal mederszabályozó hatásuk is van. A töltéseknek két irányban lehet hatása, éspedig egyrészt megfelelő vonalozás esetén az árvíz lefolyását irányítják, másrészt az árvíz korlátok közé szorítása folytán a mederben folyó víznek sebességét növelik, miáltal négyzetes arányban növekszik a hordalékmozgató-képesség és az erózió. Ha ellenben a töltések —• amint az sajnos, a legtöbb folyónál szokott lenni — a rendszertelen árvédekezésnek következményeképen egészen szabálytalan vonalozásúak —• amit helyi elfajulások átmenetileg indokolhatnak — akkor sem az árvizek irányítására, sem a meder kiképzésére befolyásuk nincs, sőt ellenkezőleg, rossz hatásúak lehetnek, amennyiben a két töltés között, vagyis a hullámtéren a zeg-zugban vezetett árvédelmi töltések hátráltatják az árvíz levonulását és nehezítik a jégnek magas vízzel való levonulását. Ha a töltések távol vannak egymástól, akkor a töltésezésnek az ármentesítésen kívül csupán víztároló hatása van. Csekély esésű folyóknál, amilyen például Magyarországon a Tisza, a közeli vagy távoli töltésezés jöhetett szóba. A Tisza-völgy ármentesítésénél Vásárhelyi Pál, a kiváló magyar mérnök, a közeli töltésezést ajánlotta, vele szemben Paleocapa Péter, ugyancsak híres olasz mérnök, aki a Pó-szabályozás körül szerzett nagy 1. ábra.