Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
2. szám - I. Sajó Elemér: Víziközlekedésünk és víziutaink fejlesztése
131 át hajón a Balaton déli partjára, főképen utak építése céljából. Hiszen a Balaton északi partján végigvonuló hegyek a legkitűnőbb kőanyagokat tartalmazzák, míg a Balaton déli partja, a Sió völgye és ehhez csatlakozólag a magyar Dunának déli vidéke teljesen kőszegény. De a Sió alsó részén a még nagyon primitív viszonyok közt már megindult hajózás adataiból ítélve, számbavehető forgalom várható téglában és egyéb építési anyagbakban, azután tüzelőanyagokban, gabonában, kenderben stb. is. A Sió hajózhatóvá tételével szoros kapcsolatban van a balatoni kikötők folytatólagos kiépítése is. Erre a célra a szükséges 4,400,000 P összeg már biztosítva van az 1929. évi III. tc.-ben, de 15 évre elosztva. Ezt az időtartamot meg kellene rövidíteni, mert az egyes balatoni fürdő- és üdülőtelepek fejlődésének alapja elsősorban a kikötők kiépítésében rejlik. Míg valahol nincsen kikötő, sem a villák, szállodák építéséhez anyagot szállító vízi járóművek, sem a személyhajók nem érhetik el a partot és nincsen menedékhelyük a sportjárműveknek sem. Ezért a tapasztalatok azt bizonyítják, hogyha valahol kiépül a kikötő, ott az illető környék rohamos fejlődésnek indul. Erre pedig nagy szükségünk van úgy hazai közönségünknek a külföldi fürdőktől való visszatartása, mint az idegenforgalom fokozása végett. A Balaton révén máris millió pengők jönnek be évenkint az országba és tízmilliók maradnak itthon, ahelyett, hogy külföldre vándorolnának. Nagyobb folyóink hajózási viszonyainak javítása kisvízi szabályozással. Kisebb folyóink csatornázása. Az 1929. évi III. tc. alapján az állami kezelés alatt álló (vagyis nagyobb) folyóink szabályozására rendelkezésre álló adomány — amely a törvény szerint évenkint minimálisan 3,800,000 P volna, de a súlyos pénzügyi helyzet miatt 1,800,000 P-re zsugorodott össze — már arra sem elegendő, hogy nagyobb folyóink romboló erejét valamennyire féken tartsuk. Abból a hajózóút javítására alig jut valami. Pedig folyóinknak nemzetközivé nyilvánítása folytán a hajózóút javítása céljából nemzetközi kötelezettségek is járulnak reánk. De saját érdekünk is, hogy azoknak eleget tegyünk. így például exportunkat drágítja az a körülmény, hogy őszi alacsony vízállásnál — mikor a gabonaexport a legélénkebb — a hajók a Gönyü—pozsonyi Dunaszakasznak a háború alatt megromlott gázlóin fél, sőt egyharmad terheléssel is megakadnak. Ezen a szakaszon a csehszlovák állammal való megállapodások alapján, velük közösen végzünk ugyan a hajózás érdekében bizonyos munkálatokat, de olyan csekély összegek állnak rendelkezésre, hogy nagyobb eredmények csak hosszabb idő multán nyilvánulhatnak. Hasonlóképen igen sürgős volna a Baja feletti, a hajózást megnehezítő gázlók, illetőleg rossz folyamszakaszok szabályozása is. 1 A Tiszán Szolnok és Szeged közt az utóbbi években számottevő gázlórendezések folytak a hajózás érdekében, de a pénzügyi helyzet miatt ezek is megakadtak. Ennek a szakasznak 164 km-nyi hosszához képest aránylag mérsékelt összegre, 3-5 millió pengőre, vagyis km-kint csak 22.000 P-re volna szükség, hogy még kis vízállások idején is teljes rakománnyal közlekedhessenek ott a hajók. A 22,000 P-ből is csak 1 A Baja feletti legkedvezőtlenebb gázlónak a rendezése már folyamatban van. — Szerkesztő. 9*
