Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

2. szám - I. Sajó Elemér: Víziközlekedésünk és víziutaink fejlesztése

127 Csonka hazánk területének jelentékeny része — sík volta és már jelenleg is előrehaladott mezőgazdasági kultúrája révén — önként kínálkozik arra, hogy ott intenzív víziúthálózatot teremtsünk meg. Ennek a jövendőbeli hálózatnak most még csak a keretei vannak nagyjában meg : a Duna, a Tisza, a Körös, a Sajó, a Sió és a Balaton, délen pedig a Dráva. Ami már megvan, az is kevéssé, vagy épenséggel sehogyan sincs kihasználva : vasúti és közúti hálózatunk még alig van összekapcsolva megmaradt vizeinkkel. Átrakodó kikötők. Hogy ezen a téren milyen nagy, egyelőre alig érzékelhető fejlődésnek van még tere, többek között igazolják a csepeli új kikötő fejlődésének adatai is. 1929-től 1931-ig a katasztrofális gazdasági depresszió dacára is a kikötő összforgalma 295,000 tonnáról 719,000 tonnára, vagyis 240%-kal emelkedett. Míg Budapest vasúti forgalma 1931-ben mintegy 10%-kal csökkent, a kikötő forgalma ebben az évben is 45% emelkedést mutat. Ez a rendkívüli eredmény a kiválóan tevékeny és szakszerű vezetés mellett annak tulajdonítható, hogy a kikötő tökéletes módon : modern daruk, tárházak, jól szervezett és megfelelő tarifák révén van összekapcsolva a vasúttal és a víziúttal. Köztudomású, hogy amikor a csepeli kikötő építése megkezdődött, még a szakemberek jelentékeny része is kishitűséggel volt eltelve annak jövője iránt. Kétségtelen, hogy a vasút és hajózás között — bár kisebb arányban — még sok helyen hasonló tökéletes kapcsolatot lehetne létesíteni és ezek rövid idő alatt szintén igazolnák, hogy nagy hézagot töltenek be. A súlyos gazdasági és pénzügyi viszonyok között — amikor nagyobbszabású alkotásokról egyelőre alig lehet szó — kétszeresen fontos már meglevő lehetőségek kihasználása, mert ez aránylag kis költséget igényel és gyorsan vezet eredményre. A nagyobb víziút-koncepciók előkészítése és megvalósítása nagyobb költséggel jár és hosszabb időt igényel, ellenben meglévő vasúti és közúti hálózatunknak és máris rendelkezésünkre álló víziutainknak egymással való összekötése és így mind a kettőnek élénkebb kihasználása aránylag mérsékelt költséget igényel. Ezért vitán felül áll, hogy a folyami rakodóknak, az ezekhez vezető utaknak (esetleg vasutaknak) a vasúttal való tökéletes csatlakozást biztosító átrakodó kikötőknek létesítése és a kapcsolat céljára szükséges tarifális intézkedések megtétele a közel jövő legsürgősebb feladata. Az idő rövidsége miatt természetesen nem terjeszkedhetem ki ennek a kérdésnek részletes tárgyalására, csak azt említem meg, hogy a földmívelésügyi minisztériumban már folyamatban vannak a tanulmányok a rakodók és átrakodó kikötők létesítése tárgyában. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a nagy pangás dacára is 1931-ben a főbb kikötőknek — bár az átrakodás jelenleg még a legkezdetlegesebb módon történik — mégis eléggé számbavehető forgalmuk volt. így : Komáromnak 12,000 tonna Bajának 30,000 Gönyünek 42,000 Szolnoknak 64,000 az Esztergom környéki rakodóknak 95,000 „ Szegednek 101,000