Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - II. Rohringer Sándor: Töltésezett folyók szabályozása

TÖLTÉSEZETT EOLYOK SZABÁLYOZÁSA.* írta: ROHRINGER SÁNDOR. A töltésezett folyók szabályozása elsősorban a hajózás érdekében fontos, mert a töltésezés más fontos érdekeket, aminők a lakott és művelt területeknek elárasztás elleni védelme, már eleve kielégít. A töltésezett folyó partjainak megvédése olyan munkálat, amely együtt jár a hajózásra alkalmas medernek előállításával. Amidőn tehát töltésezett folyóknak a hajózás érdekében való szabályozásáról szólunk, akkor a cél az, hogy a hajózási mélység minden vízállásnál, a legalacsonyabbnál is, biztosítva legyen, továbbá, hogy a legnagyobb mélységek vonala (Talweg), amely egyúttal a hajóút is, minden árvíz után ugyanazon helyen maradjon. Az utóbbi követelmény a hajózásra alkalmassá tett medernek állandósítását, vagyis a partok megvédését is jelenti. A cél felé való törekvés a töltésezett folyómedernek alakulása szerint különböző. Általában a szabályozandó medreket két csoportba oszthatjuk és pedig : a) beágyazott b) be nem ágyazott medrű folyókra. Beágyazott medrű folyók azok, amelyeknek medre egységes, a part többnyire meredek és a mederből csak a közepesnél nagyobb árvizek lépnek ki, a középvizi medren belül a kisvíz kanyarog. A be nem ágyazott medrű folyónál egységes meder nincs, a középvíz számos ágban folyik, amelyek egymással keresztirányú folyások révén összeköttetésben vannak, hajózásra alkalmas vezérág alig van, vagy ha igen, ennek helye árvizek után többnyire megváltozik s más, addig jelentéktelen mellék-ág fejlődhetik ki főággá. Amíg a beágyazott medrű folyónál a meder csak lassan változtatja helyét, a be nem ágyazott medrű, sok ágra osztott folyónál ez a helyváltoztatás rövid időn belül, egy-két árvíz után bekövetkezhetik. A be nem ágyazott medrű folyók többnyire hosszú, lapos hordalékkúpon fejlődtek ki, amelyek anyagában a folyó annál kevésbbé volt képes magát beágyazni, mert az árvíz a felső szakaszokról nagytömegű laza homok- és kavicshordalékot sodor le s azt a hordalékkúpon lerakja. A folyó hordalékmozgató képességét túlnyomó részben felemésztette a felülről jövő hordalék mozgatása, nem marad elegendő energia a medernek erózió útján való kiképzésére. Ilyen folyók a Rajna középső szakasza, a Duna Dévénytől csaknem Komáromig terjedőleg, amely szakasz az osztrák és bajor Alpesek hordalékának lerakodó helye volt, mielőtt a Dévény fölötti szabályozások és vadpatakrendezések nem voltak meg. * Az 1935. szeptember havában Brüsszelben megtartott XVI. Nemzetközi Hajózási Kongresszus belhajózási csoportjának napirendjére tűzött kérdésre készült jelentós. A kongresszus kiadványai között megjelent német, angol és francia nyelven.