Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)

1. szám - IX. Szakirodalom

Ill A két számérték hányadosa a 0-113. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált talaj vízkapacitása 11-3%, ami aránylag alacsony érték, azonban az emiliai síkság többnyire nehéz, tömött talaját tekintve, érthető. A talaj vízingadozás már említett 168 m-es átlagos évi ingadozása eszerint 1680 X 0-113 = 190 mm évi csapadékbeszivárgásnak felel meg. Hasonlóan kiszámítható a havonkinti talajvízszínváltozások vízoszlopegyenértéke. Ha ismerjük a havi lefolyási tényezőket is, a talajvízszíningadozás segítségével a párolgás értékeit is megkapjuk. A közölt táblázat az emiliai síkság vízháztartásának ilymódon számított alakulását mutatja be. Л csapadék és a talajvízszíninga K«zás évi egyenlege. Vizoszlopmaga-ságok mm-bea Szept. Okt. Nov. Dec. Jan. Febr. Márc. Apr. Május Jim. Júl. Aug. Havi csapadékösszeg 1)3-8 95-6 74-0 Г>8-2 50-4 46 2 55-9 75-5 77-0 64-2 48-5 40-8 Felszíni lefolyás 0-4 23-9 33-6 30-3 29-7 31 0 30-2 24-9 20-0 6-4 3-4 2-5 Különbség Ô7-4 71-7 41-0 27-9 20-7 15 2 25-7 50-6 57-0 57-8 45- 1 38-3 A talaj vízszínváltozás vízoszlopegyenértéke — 27-2 1 1-3 39-5 2(i-3 23-5 20 7 19-7 1 7-9 — 11-3 26-3 39-5 —53-6 Párolgás és a növényzet transpirációs vízszükséglete 84-(i HO4 1-5 1« •—2-8 — 5-5 6-0 32-7 68-3 84-6 84.

(i 91-9 A .-/.ámításnál feltételezzük, hogy a talajba szivárgó csapadékvíz mennyisége hónaprólhónapra megegyezik a talajban tározódó víz, továbbá a párolgás és a növényzet által felemésztett vízmennyiség összegével. Természetes, hogy a közölt számok - főleg a lefolyási tényező megállapításának bizonytalansága miatt - nem pontosak, de mindenesetre igen alkalmasak a vizegált folyamat megvilágítására. Kivételes körülmények között végzett vizsgálatokkal sikerült megállapítani a hektáronkint lefolyó napi talajvízmennyiséget, másszóval a talaj vízhozamát is. Ennek a vízmennyiségnek az ismerete azért fontos, mert legfeljebb ennyi vizet lehet a talajból a talajvízszín fokozatos lesüllyesztésének veszélye nélkül kivenni. A vizsgálatokat 1921 őszén és 1929 telén végezték olyan meteorológiai és terepviszonyok között, hogy sem felszíni vizek hozzáfolyása, sem pedig mesterséges vagy természetes vízkivétel nem befolyásolta a talajvízszín alakulását. A napi vízszínsüllyedés 8-5 mm volt, ami a talaj átlagos hézagtérfogatára jellemző « tényező figyelembevételével 0-113 X.O-0085X10.000.000 — „„ ;?„ 1 = " 111 I sec. ha S(i.400 vízhozamot jelent. Tekintve a talaj vízszín esésében és a vízhordóréteg vastagságában mutatkozó jelentéktelen különbségeket, ez az érték a tárgyalt vidék egészére általánosítható. Az 540,000 ha kiterjedésű emiliai síkság teljes talaj vízhozama eszerint átlag 60 m

3/sec-ra becsülhető. Az ingadozásokat is figyelembevéve, a jelenlegi vízkivétel (40 m

8/sec) a talajvízszín általános süllyedésének veszélye nélkül már nem sokkal lesz fokozható. A legfelső vízhordóréteg pontosabb ellenőrzése céljából Montechiarugolón rajzolóvízmércével. valamint regisztráló légnyomás-, csapadék-, szélsebesség- és hőmérővel felszerelt állomást létesítettek. A kút. olyan területen van, ahol rendszeresen öntöznek, így tehát az öntözésnek a talajvízjárásra gyakorolt hatása is pontosan ellenőrizhető.