Vízügyi Közlemények, 1936 (18. évfolyam)
1. szám - IX. Szakirodalom
105 Ezért elhatározták, hogy minél több, már megépült vagy még épülő műnél ellenőrző csövek egész rendszerének elhelyezése révén nagy megfigyelési anyagot gyűjtenek, hogy abból azután további következtetéseket is le lehessen vonni. Az itt ismertetett tanulmány ezeknek a vizsgálatoknak a végzésére ad útmutatást. A Bligh-íéle felfogás szerint a talajban szivárgó víz a beépített mű körvonalait követi, vagyis a víz által megteendő út pontosan egyezik az építmény hosszmetszetének alsó kerületével. Uymódon számították, hogy a felső és alsó vízszín különbségéből, vagyis a teljes duzzasztási magasságból eredő nyomásnak milyen hosszú úton kell a talaj ellenállását legyőznie, ha a gát alatt szivárgás jön létre. Ma már Rehbock, Terzaghi és méginkább az indiai McKenzie-Taylor kísérleteiből bebizonyítva látják, hogy a talajban való szivárgás is áram vonalakban történik, melyek alakját és eloszlását az elő- és utófenék eleje és vége, valamint a lenyúló szád- és őrfnlak szabják meg. Befolyásuk van továbbá az áramvonalak alakjára a kisebb áteresztőképességű talajrétegeknek is. A gátak tönkremenésének általában két főoka szokott lenni. Egyik az, hogy alacsony alsó vízállás esetén az utófenék nem képes a szivárgó víz felfeléható nyomását ellensúlyozni, minek következtében az utófenék lemeze középtájon eltörik. Másik ok az utófenék vége körül jelentkező kimosás, amely szintén gyakori oka a művek romlásának. Mivel a mű pusztulása mindkét esetben a gát alatt átszivárgó vízzel van szoros okozati kapcsolatban, igen fontos a szivárgó víz nyomási viszonyainak minél több pontban való gondos megfigyelése, amiből azután az áramvonalakat is meghatározhatjuk. Ezt a célt szolgálják az építményekben elhelyezett nyomásvizsgáló csövek, melyeket főleg az utófenékbe kell beépíteni. Célszerű minden egyes szád- és őrfal mellett is, annak mindkét oldalán, különböző mélységbe nyúló nyomásvizsgáló csöveket elhelyezni, hogy ezáltal tisztán láthassuk az ezek körül előálló áramlási és nyomásviszonyokat. A csövek mélységének megválasztása előtt már tiszta képet kell alkotnunk a vízzáró rétegek helyzetéről és mélységéről. A megfigyelések céljaira 1-5 hüvelyk átmérőjű csöveket használnak. A szűrőcsöveket legjobb közel vízszintesen kiásott árkokba helyezni és oldalt a szárnyfalakon keresztül függőlegesen vezetni a felszínre. Ha azonban ez nem lehetséges, akkor — könnyű talajban — közvetlenül lefúrják a fúrócsúccsal ellátott megfigyelő csöveket, nehéz talajban pedig egy vastagabb anyacsövet hajtanak le és abba kerül a megfigyelőcső. Olyankor, amikor vízzáró agyagrétegen keresztül nyúlik le a megfigyelőcső, gondosan ki kell betonnal vagy cementhabarccsal tölteni az anyacső és a megfigyelőcső közét, nehogy a különböző nyomás alatt álló vízvezető rétegek között összeköttetés létesüljön és így a vizsgált ponton uralkodó nyomásviszonyokról hamis képet kapjunk. Számos ilyen eset fordult elő Punjabben a Khanki duzzasztógátnál. A csövek elhelyezését igen gondosan kell végezni, a fúrás közben megsérült csöveket el kell távolítani, a csődarabok toldását a leggondosabban kell tömíteni. Mindezek mellett igen nagy gonddal kell ügyelni arra is, hogy a csövekbe semmiféle szennyezés, ami azokat eltömhetné, be ne kerülhessen. A csövek nyílása legcélszerűbben a pillérek vagy szárnyfalak tetején helyezhető el. Uymódon a leolvasások egész éven át könnyen elvégezhetők. A csöveket célszerű már elhelyezésük alkalmával megszámozni, nehogy később tévedés fordulhasson elő. Az észlelő a következő adatokat jegyzi : 1. Felső vízszín. 2. Alsó vízszín. 3. A léghőmérséklet napi maximuma és minimuma. 4. A folyóvíz hőmérséklete. 5. Az altalajvíz hőmérséklete (külön erre a célra szolgáló megfigyelőcsőben mérve). (i. A vízállás minden egyes nyomásmegfigyelő csőben. 7. Az elő- és utófenéken levő iszaplerakódások mélysége és minősége. Ezekből az adatokból számítják a szivárgó víz felhajtóerejét, amit „nyomásszázalék" ban fejeznek ki :
