Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
1. szám - III. dr. Széchy Károly: Talajvízsüllyesztéses alapozások Magyarországon
67 A talajvíz visszaemelkedésének tempója az üzem beszüntetése után a nyomómagassággal arányos. Tehát kezdetben gyorsabb, később ellassuló lesz. D) A Magyarországon végrehajtott talajvízszíntsiillyesztéses alapozási munkák leírása és ismertetése. Magyarország a szűrőkutas talajvízszínsüllyesztés terén úttörőnek mondható, mert Kajlinger Mihály, a budapesti Vízművek néhai vezérigazgatója 1895-ben a budapesti vízművek építésénél, mondhatni legelsőnek használta ezt az eljárást. (Zentralblatt der Bauverwaltung 1895/543.) Az ő kútjai budafoki porózus mészkőből készült, 12—15 cm falvastagságú, 1-0 m átmérőjű, 70 cm magas gyűrűkből állottak, melyeket az alapgödrön belül helyezett el. A kutak mélysége az 5 m-t is elérte. A vizet centrifugáiszivattyúk távolították el. Közvetlenül ezután, még 1895-ben a budapesti Ferenc József földalatti vasútnak, Körönd—Aréna-út közötti szakaszán használta sikerrel Kajlinger eljárását a SiemensH alske-cég, mely az építés könyvalakban is megjelent leírásában részletesen megtalálható. A pöstyéni Irma-fürdő medencéjének alapozásakor Fóka Rezső és Vajda Béla mérnökök 1910-ben szintén 3 darab, az alapgödrön kívül fekvő, falazott, 1-0 m átmérőjű szűrőktat süllyesztettek le. Mindegyik kútból külön-külön 200 m n átmérőjű centrifugáiszivattyú szívta ki a vizet, amivel 1-50 m-es depressziót sikerült biztosítani. Már közös szívófővezetékre kapcsolt csőkutas talajvízszínsüllyesztés volt 1923-ban az újpesti „Phőbus" villamossági r.-t. új 15.000 LE-s gőzturbina alapozásánál használt eljárás. Itt 3+2 darab, egyenként 6 m hosszú, perforált vascsövekből álló szűrőkút segélyével 4-50—5-0 m kúttávolság mellett, a tiszta homokos altalajban 2-20—2-50 m-es süllyesztést értek el. A talajvízszínsüllyesztést azért alkalmazták, mert az új gőzturbinaalapot az üzemben levő régi, 5000 LE-s gőzturbina alapjától 50 cm-nyire, a laza homoktalajban, talajvízben, 1-5 m-rel az alap fenéksíkja alatt kellett elkészíteni. A további hazai talajvízszínsüllyesztéses alapozások adatait a 68. oldalon közölt I. táblázat foglalja magában. /. A Soroksári-Dunaág alsó torkolati műveinek építése Tasson. (Lásd 17/a—b. ábra és v. ö. 1—4. képeket.) A mai szűrőkutas talaj vízszínsüllyesztéses alapozási mód igazi bevezetése hazánkba tulajdonképen a tassi hajózózsilip és vízierőtelep építésénél történt 1926-ban, ami a M. kir. Földmívelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Csoportjának és a M. kir. Kikötő Kormánybiztosságnak az érdeme. A tassi munkákra vonatkozólag utalok Papp Ferencnek 1927-ben és 1928-ban, a talaj vízszínsüllyesztésről és az építkezésről tartott értékes előadásaira és csak röviden akarom a jellemző adatokat ismertetni. Az alsó torkolati művek építésénél közös munkagödörben tulaj donképen két talajvízszínsüllyesztés volt, az egyik a hajózózsilip, a másik pedig az erőtelep helyén (lásd 17/a. ábra). A közös munkagödröt egy földtöltéssel vették körül. Ezen belül a vizet a régi mederfenékig nyilt szivattyúzással távolították el. Ebben a magasságban (-f 93-0)