Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - VI. dr. Lászlóffy Woldemár: Nyílt csatornák vízszállításának mérése mederszűkítéssel

710 Kellő számú fényképből meg tudjuk egyrészt állapítani, hogy a mederszűkület tetszésszerinti helyén mekkora a geometriai keresztszelvény és a hidraulikailag kihasznált — kontrahált •—- keresztszelvény területének aránya, másrészt, hogy milyen a sebesség eloszlása a mederszűkületben, mekkora a fentebb említett a tényező. Idevágó vizsgálataim befejezésére Toulouseban nem állott elegendő idő rendelkezésemre. A kutatás módszerét azonban kitapasztaltam, megközelítő eredményeket pedig talán a magammal hozott negatívok feldolgozása is fog adni. Ha a kísérleti eredményeket jól szemügyre vesszük, feltűnik, hogy az 5—7. ábrákon közölt k=f összefüggést mindig egy-egy görbenyaláb szemlélteti. Gyakorlati célokra a görbenyalábok középvonalát fogadtuk el к meghatározására és különválasztottuk a tiszta áramlás, az átmeneti állapot és a rohanás esetét, A 8. ábra azonban, mely az 5—7. ábráknak összefoglalásával állt elő, megmutatja. hogy a természetben nincsen ugrás ; a k=f görbe eltolódása nem ugrásszerű, hanem az átmenet a vízszálas áramlástól a rohanásig fokozatos. A lefolyási együttható meghatározása sokkal pontosabb lehetne, lia a mozgásállapotot szabatosan tudnánk jellemezni. Mai hidraulikai ismereteink mellett azonban ez nem lehetséges és ezért meg kell elégednünk azzal, hogy a külső jelek (vízugrás, felszíni redők) alapján nagyjából határozzuk meg a víz mozgásállapotát és az ennek megfelelő közepes lefolyási tényezővel számítsuk a szűkületen lefolyó vízmennyiséget. Egyelőre be kell érnünk az így adódó mintegy 5—6%-os pontossággal. A mozgásállapot pontos jellemzésére Engel tett kísérletet említett tanulmányában a Boussinesq-szám bevezetésével. Talán kísérleteim viszonylag csekély száma vagy más ok miatt, de nem jutottam Engellel egyező eredményre. Egyébként a Boussinesq-szám, mely a mérés alkalmával még ismeretlen középsebesség függvénye, a gyakorlatban nem is lenne alkalmas arra, hogy vele a mozgásállapotot jellemezzük, illetőleg hogy a lefolyási tényező megválasztásánál segítségül vegyük. A vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a mederszűkítéssel való vízmérés eredménnyel alkalmazható nyilt csatornákon mindenkor, amikor a vízszállítás állandó nyilvántartására van szükség és nem áll elegendő esés rendelkezésre bukógát beépítésére. A szűkítés nemcsak a Venturi-mérőhöz hasonló fokozatos átmenetet mutató görbefelületekkel, hanem a 3. ábra szerinti síklapokkal határolt alakban is készülhet. Anyaga célszerűen beton, de lehet fa is, lia a szélességi méretek állandóságát biztosítjuk. A szűkítés előtt és után derékszögű négyszögszelvényt iktatunk be, hogy a víz oda- és elvezetése egyenletes legyen. Gondoskodni kell természetesen arról is, hogy a víz meg ne kerülhesse a mérőberendezést. A vízszín mérését célszerű a csatorna tengelyében végezni. Mérésnél a szűkítés oldalfalain átfektetett vízszintes léc szolgálhat hasonlító síkul ; az osztással ellátott hegyesvégű mérőpálca (esetleg a vízszínt alulról érintő horog) a léc közepén lévő fúraton keresztül nyúlik le a vízszínre. Az osztás iigy készíthető, hogy közvetlenül a vízmélységet olvassuk le. (Esetleg a fenéken lévő furathoz csatlaf) Összefoglalás. Gyakorlati szabályok.