Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)

4. szám - VI. dr. Lászlóffy Woldemár: Nyílt csatornák vízszállításának mérése mederszűkítéssel

7G8 m

2-t tényleg megmértük volna, amivel a választott m

2jm

1 viszonyszámhoz tartozó к lefolyási tényező is előre ismert lesz. A mozgásállapotváltozás esetében tehát adott szűkítési arány és alak mellett a képletben az egyetlen független változó m

v Ennek az egyetlen ismeretlennek megmérése után a lefolyó vízmennyiség számítható. Ezt a fontos körülményt használják fel a műszergyárak akkor, amikor nyilt csatornába épített Venturi-mérőkhöz olyan rajzolómércét szerkesztenek, mely az m

1 vízmélység függvényében azonnal a Q vízhozamot adja. Nehézség — mint látjuk — csak áramló vízlefolyás esetén van, mert ilyenkor m

1 ismerete nem elég a lefolyó vízmennyiség meghatározására. Egyes cégek erre való tekintettel kettős mércét szerkesztettek, mely mind az m

l

t mind az m

2 értéket méri. Más cégek azt ajánlják, hogy a vízmennyiség csökkenése alkalmával a szűkület átfolyási szelvényét csökkentsük, hogy ezáltal ismét rohanó vízmozgás álljon be és az egyszerű vízmérce továbbra is használható legyen. Ha nem volna súrlódás és csupán egyes vízszálak mozgásáról volna szó, amelyekre szigorúan áll a Bernoulli-tétel, a lefolyási tényező mindig az egységgel volna egyenlő. De akkor, amikor képleteinkben nem elemi vízrészecskék sebessége, hanem valamely véges nagyságú keresztszelvény középsebessége szerepel, tekintettel kell lennünk a sebesség egyenlőtlen eloszlására és a középsebesség négyzetét még egy a tényezővel kell megszoroznunk, melynek értéke általában a=l-l—1-3, de egyes esetekben még sokkal nagyobb.

1 A fenti meggondolás szerint a lefolyási tényezőnek az egységnél valamivel nagyobbnak kellene lennie. És valóban, azokban az esetekben, mikor képleteinkben m

2 helyébe a szűkület bejáratánál mért mélységet helyettesítettük, a lefolyási tényező általában 11-re, kivételesen 1-3-re adódott. Az egyenlőtlen sebességeloszlás hatása mellett figyelembe kell vennünk, — főkép az egyenesvonalozású mederszűkítés esetében — a kontrakciót és a súrlódási veszteségeket is, amelyek annyira csökkentik a lefolyási együtthatót, hogy a gyakorlati esetekben, mikor m

2-t a szűkület harmadában vagy az alatt mérjük, к értéke 0-75—1-00 között mozog. A lefolyási tényező alakulására vonatkozó részletes vizsgálatoknál a toulousei laboratórium különleges fényképezési eljárásai, legfőképen Camichel professzor kronofotografikus módszere volt segítségemre. Mederszűkítő művemet azért építettem üvegből, hogy a szükséges fényképfelvételeket akadálytalanul elvégezhessem. A kontrakció befolyásának vizsgálata céljából az áramvonalakról készítünk különböző vízszintes síkokban felvételeket. A felvétel síkjának megvilágítására szolgáló ívfény képét parabolatükörrel egy a lámpa elé helyezett fémlap síkjában, az azon levő keskeny rés helyén állítjuk elő. A fémlap elé viszont úgy állítunk egy l

2 m

2 e) A lefolyási együttható. 1 H. Favre : Contribution à l'étude des courants liquides. Zürich, Rascher & Cie, 1933