Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái
686az alacsony rétegekben vastag jégkéreg fagy a gépre, ugyanakkor néhány száz méterrel magasabban igen gyakran fagymentes teret, vagy esőt találhatnak. Összefoglalhatjuk ezekután az egyes csapadéknemek keletkezéséről megállapítottakat. A légkör nemegyszer szeszélyes hőmérsékleti rétegeződése arra vezet, hogy a leeső csapadék halmazállapot szempontjából egészen kalandos sorsot szenved el, amíg a talajt el tudja érni. A felhők keletkezési állapotukban parányi, folyékony cseppekből állanak, később általában megjelenik bennük a szilárd fázis és a lehulló csapadék első kezdetei szi-lárd állapotban találhatók. Azontúl pedig az alsó légtér hőviszonyai döntenek a halmazállapot további alakulásáról. Fagypont alatti rétegekben a csapadék megmarad havazásnak. Ha közben fagypont feletti rétegek fekszenek, akkor a hó olvadásnak indul. Hőmérsékleti inverziók folytán azonban igen gyakran újra megfagyhat, esetleg felváltva ismételten megfagyhat és elolvadhat. Lényeges azonban, hogy az egyszer már elolvadt csapadék sohasem alakulhat vissza hóvá, abból legfeljebb durva jéggömbök (dara, ólmos eső) keletkezhetnek. A hó és eső egymásba való átalakulása tekintetében tehát bizonyos értelemben vett irreverzibilitás állapítható meg. A lehulló hóból lehet és gyakran valóban lesz is eső, ellenben az eső már nem alakulhat vissza hóvá, még akkor sem, ha igen hideg rétegen kell áthaladnia. Utóbbi esetben durva jégszemek keletkeznek belőle, de a hó finom kristálypompáját nem szerezheti vissza. Természetes, hogy a csapadékalakoknak ez az átnemalakulási tétele csakis olyan értelemben áll fenn, hogy ugyanaz a csapadékanyag, amely már egyszer esővé lett, nem alakulhat át íijból hóvá. Azt nem tiltja semmiféle meteorológiai törvény sem, hogy ugyanazon a helyen megfigyelt csapadékjelenségek idősorrendben esőből havazásba menjen át. Pl. téli hidegfrontok betörése alkalmából az esőt időbelileg követheti havazás. De ilyenkor nem ugyanabból a csapadékanyagból lesz hó, amely előzetesen eső alakjában hullott, hanem egyszerű időbeli egymásrakövetkezésről van szó, amennyiben az eső után hó ér le a földre. Ilyenkor nyilván az történik, hogy a lehűlés következtében a hó elolvadása fokozatosan megszűnik. Világos az előadottakból, hogy eső és havazás lényegében ugyanabból a meteorológiai folyamatból származik, azzal az egy árnyalati különbséggel, hogy havazás alkalmával a hosszú és bonyolult csapadékkeletkezési folyamatnak egyetlen mozzanata elmarad. Ez a mozzanat pedig éppen a legutolsó, nevezetesen az, hogy a hó alakjában lehulló csapadék az esési térben fagypont fölé melegedik és elolvadni kénytelen. 1 Minthogy az eső és hó keletkezési folyamata csak ebben az utolsó tagban különbözik, amely a megelőzőket semmiképen nem érinti, azért érthetővé válik, hogy a meteorológusok miért használják mindkét fajta csapadék előrejelzésére alapjában ugyanazokat a módszereket. Ugyanis a csapadékprognózis készítésénél először a nagyobb arányú légtömegemelkedés lehetőségét, helyét és tartósságát 1 Minthogy a hó olvadásához bizonyos időre van szükség, azért a hóesés hőmérsékleti határa nem pontosan 0 C. Kisméretű és ezért lassan eső szilárd részecskék már 0 C. feletti és vékony légrétegben is elolvadnak, ellenben a súlyosabb, gyorsan leeső példányok csak melegebb és vastagabb légtérben. Ezért 0 fok feletti hőmérsékletnél is lehetséges havazás, sőt ennek valószínűsége a hőmérsékleteloszlásból és a lehulló csapadék méreteiből előre meg is határozható. (Erről bővebben : Aujeszky : Schneefall bei hoher Lufttemperatur. Meteorologische Zeitschr., 1935, 101—103. 1.)
