Vízügyi Közlemények, 1935 (17. évfolyam)
4. szám - IV. Vajda András: Oroszország vízépítési problémái
681ményei szerint etetik, de a legnagyobb stimulus a legtöbbnél mégis a szabadulás reménye. Csak így lehetett 65 fok északi szélességen tundrák közt, erdőkben, tanulatlan munkásokkal ezt a csatornát megépíteni. Hogy a gátak és zsilipek elkészülhessenek, télen is folytak a betonmunkák. Már novemberre jár az idő és az egyik nagy, 16 méter eséssel bíró zsilipnél még részben sziklamunkák folytak és a betonozást éppen csak hogy megkezdték. A betonkeverő gépek fűtött épületekben álltak, a kavicsot és homokot az épület ajtainál nagy vaslapokon melegítették, a vizet pedig kemencékbe beépített csövekben és tartályokban. A három zsilipfőn három ilyen betongyár volt. Napi 8—900 m 3 betont készítettek. Két kis 375 literes géppel 300—350 m 3-t 24 óra alatt szakadatlan munkával. Minden egyéb kézierővel ment. A betont eleinte 20 méter mélyre kellett leadni. Az egész 20 méter magas, 40 széles és ugyanolyan zsilipfőt kettős, fűrészporral töltött falú, ponyvával borított deszkahodály védte a nagy, néha 35 fokos fagyok ellen. Egy a zsilipfő felett emelt fahíd közepén 20 méteres függőleges, négyszögletű facsőbe öntötték a plasztikus betont. A csőben lapátok voltak beépítve, hogy a beton frakciói ne válhassanak az esés közben széjjel. A hodály deszkapallókkal emeletekre volt osztva. A beton egy a cső alján levő, elzárható reteszen keresztül jutott a talicskákba, amelyeken széthordták a munkában levő tömbökbe. Minél magasabbra emelkedett a beton, annál magasabban elhelyezett reteszt nyitottak meg. Az épületet nagy vaskosarakban faszénnel fűtötték. Minden zsilipfő napi 1-5 tonna faszenet fogyasztott. A homokot és kavicsot meg a vizet fafűtéssel melegítették. Míg a betonmunka folyt, azalatt többszáz ács készítette a vízvezetékek, zsilipspirálisok, vezetőpillérek és a többi betontömb faformáit. Egyes részeknél 3—5 méteres görbülő, táguló csőformákról volt szó és csodálatos, hogy ezek a parasztból lett ácsok milyen precizitással és milyen gyorsan tudtak dolgozni. A 6000 köbméter betont tartalmazó zsilipfők ilyen primitív eszközökkel 20—25 nap alatt készültek el. A beton átlag 250 kg cementtel készült. Minden szakaszon volt betonlaboratórium és a víz, kavics, homok itt is állandó ellenőrzés alatt állott. A cement és a kész beton ellenőrzése is normálisan történt. A vaszsilipek és a vas zsilipkapuk szerelését moszkvai gyár végezte saját szerelőivel. 1933 tavaszán a vígtavi duzzasztó zsilip már működésbe lépett és júniusban már meg is indult a csatornán a rendes hajózás és tutajozás. Érdekes, hogy habár a Volga—Moszkva-csatornát is ugyanaz a szervezet építtette 60—70,000 főnyi koncentrációs táborral, ott már egészen más a munkametódus. Nem a kézimunka dominál, hanem a gép. Közel 1000 teherautó, rendes nyomtávú szerelvények és csaknem 100 exkavátor végezte a földmunkát. * * * A felsorolt adatokkal és leírásokkal nem akartam az orosz vízépítésnek kimerítő ismertetését adni és a számszerű atadoknak sincs statisztikai jellegük. Amennyiben az olvasót ilyen adatok érdekelnék, talán még lesz alkalmam ilyen statisztikát, valamint egyes építkezéseknek is pontos technikai ismertetését adni. A jelen cikkel csak általános képét kívántam adni az orosz vízépítés problémáinak és a megvalósított műveknek. Az eddigi teljesítmények és a felvetett problémák módot adnak arra, hogy az orosz vízépítésről ítéletet alkossunk.
